A gyújtópont

Kitalációkból nem lehet élni, mert a kitalációk nem egyensúlyoznak ki semmit, egyensúly nélkül pedig nincs élet. Az élethez találkozások kellenek, mert csak a találkozásaink által tudunk eljutni személyes létünk középpontjába, arra az egyetlen helyre, ahol minden irányban támadó erőink képesek kiegyensúlyozni egymást. Abba a pontba, amelynek környezetében óriási viharok dúlnak, és ezt már a legkisebb kimozgások során is megtapasztaljuk. Abba a pontba, ahol az erőpárok néha szinte szétszakítanak minket, és ahol emiatt időről-időre rettenetes feszültségeket kell elviselnünk. Ám ez a feszültség, mely annyi szenvedést okoz nekünk, roppant szükséges, hisz feszültség nélkül nincs szikra, szikra nélkül pedig nem lobban lángra semmi. Az a pont a gyújtópont is, és igaz, hogy olykor rettenetes ott lenni, de aki nem vállalja, a soha meg nem gyújtott mécseshez lesz hasonlatos, melybe az olaj előbb-utóbb beleszárad...