Népszavazás előtt

Nincs sok idő! Törekedj arra, hogy hátralévő napjaid lehető legnagyobb részét abban a személyes, intim kapcsolatban töltsd a lét egészével, amelyre születésed folytán meghívást nyertél, még akkor is ha az nem könnyű, mert egy folyamatos elfordulást és egy folyamatos odafordulást kíván. Elfordulást az életet oly könnyűvé, de egyben végtelenül felszínessé és sivárrá tevő elvi állásfoglalásoktól, és odafordulást ahhoz a végtelenül összetett és sokszínű és soksíkú élő valósághoz, amely mindeneket magában foglal. Még akkor is ha e találkozással szemben számtalan averziót hordozunk mindannyian, még akkor is ha ez a találkozás éget és folyamatosan megsebez minket. Nincs egyetlen olyan helyzet, körülmény sem, amely felmentést adna bárkinek is a vázolt kettősségben való helyes pozicionálódás követelménye alól, mert a rész, semelyik rész sem üdvözít, sőt mindegyik reménytelen zavaros útvesztőkbe vezet, egyedül a minden szolgálata tudja felnevelni bennünk azt az igazi embert, akinek az embrióját már hordozzuk, de aki még nagyon messze van a felnőttségtől, nagyon messze van tudatos, érett állapotától. A kibontakozás határtalan távlatait hordozzuk magunkban, és azoknak a távlatoknak a bejárására még soha nem mutatkozott nagyobb szükség, mint napjainkban. Még soha nem mutatkozott nagyobb szükség arra, hogy személyes létünk teljességét szolgáljuk, és ne csak valamelyik önkényesen kiválasztott (akár nagyon szép) szeletét. Nincs egyetlen olyan helyzet, csillagállás, nincs körülmények egyetlen olyan konstellációja, az útnak egyetlen olyan pontja se, ahol bárki bármilyen egyéb kérdést tehetne fel vagy válaszolhatna meg. Minden egyéb kérdésfelvetés fantazma, zavarunkból, nem készségünkből adódó parazita fontoskodás, valódi csatornáiba akaratosságunk és ego féltésünk miatt el jutni nem tudó, félresikló szellemi energiáink értelmetlen pótcselekvése.

Népszavazás előtt egy héttel

Messze nem arról van szó, hogy az ország egyik fele befogadna azonnal egy csomó menekültet, ezért ők jók, a másik fele meg a pokolba kívánja őket, és ezért ők rosszak. Nem, ennek semmi köze a valósághoz. A valóság az, hogy mindenkiben munkálkodik mind a két erő, és a két erő szorításából az ország egyik fele az egyik irányba menekül, a másik fele pedig a másik irányba. Ezért viszont kár szétennünk egymást!

Ne kockáztassunk?

Ne kockáztassunk, szavazzunk nemmel! (népszavazási óriásplakát)

A legnagyobb kockázat az, ha nem vállalsz semmilyen kockázatot. (Mark Zuckenberg)

Vannak, akik mindig biztosra akarnak menni, ez a kudarc legbiztosabb útja. (Walker Lee)

Kockázat nélkül nincs győzelem. (Edmund Hillary)

A félelem érzelmi válasz egy ismeretlen helyzetre. (Shrek)

Ne féljetek az emberektől! (Jézus)

A biztonság többnyire babona.A természetben nem is létezik ilyen, sem az ember teljes életében. A veszélyek elkerülése semmivel sem biztonságosabb, mint a nyílt küzdelem. Az élet vagy merész kaland vagy semmi. (Helen Keller)

A head full of fears has no place for dreams. Dream so big that leaves no space for fears.

A fenti pár idézet kiválasztásában semmilyen aktuálpolitikával kapcsolatos állásfoglalás sem rejlik, kérem, hogy ne is keressetek benne! Csak azt szerettem volna kifejezni, hogy az a nép, amelyik félelemre buzdító plakátokkal rakja tele az utcáit, rálépett az útra, amely egyenesen vezet újabb bukása felé. Nem a FIDESZ-ről beszélek! Mindenkiről beszélek, és a félelemről, melyet mindannyian dédelgetünk magunkban. Mert a félelem megköti a kezünket, az agyunkat, a szívünket, sokkal jobban, mint bármilyen egyéb béklyó. Aki fél, elzárja magát a környezetében és az élethelyzeteiben rejlő üzenetek, inspirációk elől, érzékei eltompulnak, gondolkodása egysíkúvá válik, szárnyaló szellemisége tépett szárnyú madárként hull a földre, egész emberi valójából kivetkőzik, életét színtelenül, kalandok és a kalandok átéléséből szükségszerűen bekövetkező emberi fejlődések, kibontakozások nélkül tölti el. Az óriásplakátokkal, meg egyáltalán ezzel az egész népszavassal pontosan ugyanaz a baj, mint az összes balos ellenreakcióval. Nem felvetnek egy kérdést, amelyet meg lehetne beszélni, hanem erősítenek egy demotivációt, amelyet már eddig is súlyos teherként hordoztunk. Elvágják azokat a tudatfejlődési szálakat, amelyek mentén tisztább értésre juthatnánk magunkkal és embertársainkkal kapcsolatban. Politikai síkra terelnek, vagyis valós közegéből kivezetnek valamit, ami egyáltalán nem politikai kérdés, hanem mindannyiunk személyes, belső megszólítottsága.

Férfiasság és nőiesség

A férfiak nagyon nehezen értik meg a küldetésüket, nagyon nehezen értik meg, hogy a férfi lét célja nem egy szűk környezet berendezése, hanem út az egyetemes, a teljes, a minden felé. Ezért baj az, ha egy férfi csak a saját otthonával és a családja boldogulásával törődik, de még az sem elég, ha például Európára gondol csupán. Egy férfi nem engedheti meg magának, hogy tudatában rászűköljön a Föld legkisebb kontinensére, mintha nem is létezne más földrajzi hely. A női létet teljesen más súlyok jellemezték kezdettől fogva, és teljesen más súlyoknak kéne jellemezniük most is. A nő természeténél fogva fészek berendező, hetéra, a külvilág hatásait korlátozó, befelé figyelő, védő lény. Az viszont nagyon fontos, hogy ennek ellenére egyetlen nő se akarja lekötni, illetve a szükségesnél jobban bevonni férfi társát ebbe a befelé figyelésbe, mint ahogy az is nagyon fontos, hogy egyetlen férfi se egyezzen bele a nő rossz törekvéseibe, ha társa mégis megpróbálkozna azzal, hogy dominanciát szerezzen magának, mert azzal mindkettőjük leblokkolásához, mindkettőjük boldogtalanságához adná beleegyezését. A nő nem dominálhatja túl a párkapcsolatot, ám ha mégis megteszi akkor az inkább a férfi hibája. Félrecsúszott társadalmunk egyik alap baja a nőuralom, amelyben csak a szűkebb távlatok vannak képviselve, és ahol e rossz arány miatt senki sem tud nemiségében kibontakozni. Ez a félrecsúszás a férfi erő elvesztésével van kapcsolatban, mely felé a jólét és a kényelem terelte a valódi feladatukat nagyon könnyen és nagyon gyorsan elengedő felvilágosult és civilizált férfi népet. (A jóléti társadalmak kiépülése azt sugallta, hogy a korábbi korok harcos, küzdő, mély időben élő prófétájára, valódi szellemi gyökerekkel bíró férfijára már nincs szükség mondván, hogy minden jó úton halad nélküle is. Hogy mennyire volt alaptalan ez a feltételezés, illetve hogy mennyire nem csak jó volt ez a haladás, az korunk globális problémáiból minden különösebb fáradtság nélkül kiolvasható.) Ebben félrecsúszásban a férfi férfinak, a nő nőnek bukik meg. A férfi úgy, hogy nem indul el a zarándoklatát váró távlatok felé a nő pedig úgy, hogy a férfi szellemi energiáit egyszerűen lecsapolja saját maga számára, ahelyett hogy -pont ellenkezőleg - inspirálná őt a vándorlásra (ahogy azt például a népmesék királylányai gyönyörűen megtették). Párkapcsolati harmónia nem jöhet létre ott ahol férfi és nő saját és társa létfeladatával sincs tisztában. A párkapcsolati harmónia kulcsa a magukat és egymást is megvalósítani kész férfi és nő által létrehozott egyensúly, amelyben nemi szerepük különbözősége bemutatkozik, és a lét legizzóbb dinamikáját a szerelmet hozza létre mindkettőjük számára.

Angela

Az örnkritikus Angela Merkel (link)

Angela Merkel-ről eddig is azt gondoltam, hogy a jelenkori Európa vajúdásának egyik meghatározó szereplője, és azt hiszem, hogy a fenti cikk ebben inkább megerősített, mint elbizonytalanított. Fajsúlyos gondolkodású, magát mérlegre tenni hajlandó, változni, alakulni is képes politikus nővel van dolgunk, sokan példát vehetnének róla, illetve emberi kvalitásairól.

Ami Németországban történik, az egyébként is nagy figyelmet érdemel, hiszen Németország lényegében az EU zászlóshajója, és a történelem színpadán más szempontokból nézve is egy fontos hely. Nem elhanyagolhatóak a német-magyar szálak sem, sok szép kapcsolat bontakozott ki már e két nép között, bár az is igaz, hogy a köztük feszülő viszonylatok terén pár kérdés még tisztázásra vár. Ez a tisztázódás nyilván meg is fog történni, sok más tisztázódással együtt, főleg akkor, ha a különböző most bemutatkozó jelenségekkel kapcsolatban nem leszünk sem közömbösen távolság tartóak, sem gyorsan, felületesen véleményt formálók. Sajnos, mind a két veszély kézzel foghatóan jelen van, illetve szemmel láthatóan vetül fel.

Ami az elsőt illeti, nagyon tartja magát az a teljesen alaptalan fantazma, hogy bizonyos problémák megoldásának tekintetében a politikusoknak van kitüntetett szerepük. Azt gondolom, hogy ilyen probléma egyre kevesebb van, a menekültek például a ceglédi állomáson majdnem felszálltak arra a vonatra, amelyiken én is utaztam. Irreális és naiv álláspont az, hogy politika síkjára korlátozzuk azokat a gondolkodásokat, amelyeknek egészen más, sokkal személyesebb síkokon is le kéne zajlaniuk, és egészen más stimulációkkal is kéne szolgálniuk.

A második veszélyt talán még ennyire se kell részleteznem. Él az a felfogás, hogy a villámkérdések és a villámválaszok korát éljük, de ennél nagyobb őrültség kevés van. Egyszerűen azért, mert az emberi lélek sokféleképpen működik, de így biztosan nem. És ha az emberi lélek nem így működik, akkor semmi sem működik így, legfeljebb egy virtuális állét illegetheti magát mondva csinált káprázatok hamis csillogásánál. Ezt szerencsére Angela Merkel is tudja, és ezért jósolok neki további hosszú és termékeny karriert, és itt a karrier szót tessék elég árnyaltan érteni! Nem arról van szó, hogy a pártja élén fog maradni még sok évig, hanem arról, hogy reményeim szerint a fejlődés és a kibontakozás egyik fontos személyisége lesz az élete végéig. És ennél több nem is kell, igaz, ennyi viszont szükséges. Nem csak tőle, mindannyiunktól!

A pokolba vezető út

A legnagyobb naivitás azt gondolni, hogy a civilizált világ problémái a lét egészével való kapcsolataink gyökeres átalakítása, személyiségünk legmélyét is érintő tudatfejlődések nélkül megoldhatóak. Talán van valamennyi jelentősége annak, hogy alternatív energia források felkutatásán fáradozunk, vagy növényeket nemesítünk, hogy a szennyezéseknek jobban ellenálló és nagyobb hozamú haszonnövényeket tudjunk termelni, de ha közben azt gondoljuk, hogy ilyen rendű akciók elegendőek a továbbéléshez, ha közben azt gondoljuk, hogy az energiaválságot vagy a világ népességének táplálását jelentő problémák megoldása felé ezekkel a lépésekkel jelentőset mozdulunk, akkor többet ártunk, mint amennyit használunk, hiszen szellemi energiáinkat ilyenkor nem a kezdeményezés valódi jelentőségének arányában szánjuk az adott területre, kis hatékonyságú, felszínes akciókra koncentrálunk sokat, és alaptalan reményeket vetítünk fel, amelyekkel sokkal lényegesebb szükségszerűségek sokaságáról tereljük el magunk és mások figyelmét. Talán van valamennyi szerepe annak, hogy a közélet egyes fórumain felemeljük szavunkat bizonyos igazságtalannak tűnő ítéletekkel szemben, viszont ha közben nem gondoljuk azt, hogy az igazság egy hallatlanul mély, mindeddig még senki által sem kiismert, végtelenül gazdag összetettség, akkor beszédünk az általunk elkövetett elhanyagolások mértékével egyenes arányban lesz felszínes, igénytelen, sőt demagóg, összességében pedig erőtlen, lényegében nevetséges, miközben pont arról teszünk ékes bizonyságot, hogy mindenféle irányú visszacsatolások ezreinek létezésével nem vagyunk tisztában, illetve hagyjuk figyelmen kívül azokat az egyszerűség kedvéért.

Civilizációnk egyik fontos felhajtóereje volt és van még mindig az az elbizakodottságunk, amellyel elsiklottunk és elsiklunk az általunk létrehozott rendszerek összetettsége és abból fakadó sebezhetősége felett. Aki ennek a felhajtóerőnek a további alkalmazása mellett teszi le a voksát, vagyis mostani szorult helyzetünkből előre menekül, ezeket az összetettségeket, és így aztán a rendszereink sérülékenységét is csak tovább fokozza. Lehet, hogy egy-két részproblémára ideiglenes megoldást talál, de súlyos árat fizet érte, mert közben a létrendet homályosítja el, vagyis az életben maradás hosszú távú esélyét rombolja. Az ilyen túlsúlyozott igyekezetekre, jó szándékokra mondhatjuk nyugodtan, hogy a pokolba vezető út kikövezését jelentik. Rengeteg szépnek, nemesnek látszó kezdeményezés fordul meg azokon a belső nüanszokon, amelyekkel e kezdeményezéseket valaki túl szép színben tünteti fel ahelyett, hogy egy jó arányrendszerben helyezné el, egy olyan kiegyensúlyozottságba, ahol szerepét, súlyát, valódi jelentőségét nem haladja meg, és mélyebb, lényegesebb, személyesebb növekedéseket nem fojt el. Azoknak a belső, személyes növekedéseknek ugyanis hallatlanul nagy jelentősége van, hiszen pont azok jelenthetik a valódi ellenpontot az egyre bonyolultabb, egyre nehezebben kiismerhető, egyre irányíthatatlanabb, egyre öntörvényűbb hálózatok és a gyorsuló, előbb-utóbb teljesen követhetetlenné váló, sőt már lényegében most is követhetetlen, minden emberséget kiölő és minden szépet felégető pörgéssel szemben.

Levelezés 3.

Csak nem akar vége szakadni...

Nem szabad lemondani a személyiség fejlődés lassú és vesződséges útjáról csak azért mert egy beteg kificamodott közeg nem azt díjazza hanem azokat az azonnali egy libabájtos válaszokat amelyeket az azonnali egy libabájtos kérdésekre szoktunk adni Meg kell látni és ki kell mondani h ez így egy élhetetlen rendszer mely egy bennünk lévő élhetetlen gondolkodás szemlélet viszony tudat- és létállapot kivetülése és nem ennek az élhetetlen rendszernek a fenntartásával kell tölteni a drága időnket Nem ezzel kell főzni mert ezzel nem lehet aki megpróbálja csak szórja el a gyöngyeit a sertések közé Ezt kéne valahogy megértenünk ezt mondom évek óta Ez a felelősségünk (a nagyobb felelősségünk amiről Thomas Merton is beszél) a társadalmi életünk az erkölcsi kötelességünk ez minden nagy szó amivel jönni szoktál Te is Nem az a hős aki bedarálódik hanem az aki elkezdi leszerelni a darálót! Először persze magában...

------------------------------

Nem akarom megallitani a technikai fejlodest, ilyen ambicioim nem voltak soha, es garantalom, hogy nem is lesznek. Amit szeretnek, az a latasunk megtisztitasa a kaprazatoktol, amelyekbe most nyakig, illetve a fejunk bubjaig bele vagyunk merulve. Hogy valosagnak hiszunk tokeletes illuziokat, es azokra epitjuk fel az egesz jovonket, mikozben alapveto realitasokat hanyagolunk el. Peldaul azt, hogy a leleknek idore van szuksege ahhoz, hogy megertse a vele megtorteno esemenyek uzeneteit, peldaul azt, hogy egy ido utan egyszeruen nem leszunk kepesek feldolgozni azt az informacio mennyiseget, amely a nap minden perceben omlik rank, sot nagy a gyanum, hogy ezt az allapotot mar el is ertuk, peldaul azt, hogy az erett, igenyes kommunikacio megatnulasa nelkul eselyunk sincs megerteni egymast, es csak igen rovid ido kerdese, hogy ebbol kifolyolag mikor fogjuk kinyirni egymast a legnagyobb jo szandekkal, illetve ugy, hogy kozben hosoknek es a vilag megmentoinek hisszuk majd magunkat. Nem akarok nekiallni gepet rombolni de meg a zoldek, sot meg a nem novekedes hivok koze sem akarok beallni. Messze nem ott tartunk, hogy ilyen dolgokrol kene beszelnunk, sokkal-sokkal elorebb valo feladataink vannak, a szemleletunk atformalasa, amelybol tokeletesen hianyzik a vilaggal, mint egy elo, szemelyes valosaggal valo kapcsolat megteremtesenek igenye, a szemelyisegfejlodes tudatos vallalasa, mint letfeladat, a teremtes rendjeben kijelolt helyunk megtalalasa, a let megtanulasara iranyulo torekves. Mindenkinek van boven teeendoje ezeken a teruleteken. Hogy abbol, amit ezeken a teruleteken elkezdunk, majd praktikusan mi fog kinoni, az igy kialakulo ertes merre fogja vinni a vilagot, az egy egeszen mas kerdes, de messze nem ott tartunk egyelore, hogy arra kene a nagy sulyt tennunk. Egyelore ott tartunk, ahol ez a tortenet elkezdodik, vagyis ott, ahol mi magunk is vagyunk. Merunk-e kilepni azokbol az illuziokbol, amelyet a kornyezetunk megvaltoztathatatlan adottsagoknak tuntet fel, hogy minden egyebtol elvegye a kedvunket is, vagy sodrodunk a fofolyammal es generaljuk tovabb a problemakat az osszes tobbi beteg majommal egyutt? Merunk-e leszakadni a szent tehen csocserol, vagy isszuk magunkba a tejet az eletunk vegeig, es bodultan bologatunk valamelyik part vagy erdekcsoport iranymutatasa szerint, hogy legyen egy identitasunk, egy igazolvanyunk, amelyikkel villoghatunk foleg magunk elott, mert mast nem is igazan erdekel. Illetve legfeljebb azt erdekli, aki a mi villogasunkat a saját kis menekulesenek a legalizalasara tudja felhasznalni es ezert aztan nagyon "szeret" minket. Merunk-e kimenni a pusztaba, ahol semmi nincs, de legalabb tiszta a levego es ragyognak a csillagok, vagy csak a fulledt, zart, levegotlen varosok tudnak minket kielegiteni a maguk kis albiztonsagaival, amelyek nelkul egy ejszaka alatt osszeszarnank magunkat? Ezekrol a kerdesekrol van szo, semmi masrol, ez is epp eleg. Ne forditsd meg a piramist, itt kezdj el gondolkodni! Hogy aztan mi lesz az ipari fejlodessel, meg az informatikaval, meg a mezogdasaggal, az innen meg legalabb 10 megallora van, es ha felulunk a villamosra ugyis elvisz minket oda, tehat az utobbiak egyelore nem aktualis kerdesek. Raadasul nem is igy mukodik a vilag. Aki el, az hat, es annak a hatasat semmi nem tudja elrejteni, aki nem el, azt 2 nap mulva el fogjak felejteni, akarmilyen hangosan is kiabal ma. Egesz pici dolgok tudnak egesz nagy jelentoseguve valni, de forditva is, egy felhokarcolot peldaul egy Boeing porrá tud zúzni egy pillanat alatt. Ha masbol nem, legalabb ebbol eszre vehetnenk, hogy mekkora illuziok vesznek minket korul. Ha itt valakinek, egy embernek elszakad a cerna, akkor azt az egesz vilaggazdasag megerzi. Megbizunk a rendszerunkben, de ennek a bizalomnak egy csepp realis alapja sincs. Ez egy retteneteen serulekeny rendszer, csoda, hogy meg egyaltalan mukodik. Az egesz penzvilag egy oriasi illuzio, igazi erteketol mar reg elszakadt minden, mesterseges, a targyak valodi hasznalatahoz egyaltalan nem kotheto virtualitasok befolyasoljak, hogy holnap ki lesz gazdag, es ki lesz tokeletesen nincstelen. Teljesen kiszamithatatlan, hogy kibe kap bele a media szele es repiti a vilaghirre egy nap alatt, es ki hal meg ugy, hogy meg a szomszedja se tud rola. Teljesen kiszamithatatlan, hogy kinek az agya borul el egy perc alatt es kezd el lovoldozni csak azert, mert elege van mindenbol. Elkepeszto dolgok tortennek korulottunk, nem ez a valosag, ez egy nagy szinhaz, amit felepitettunk, mert egyszerubb volt diszletet acsolni, mint valodi kerdesekkel foglalkozni, valodi szellemi munkat vegezni, peldaul beszelgetni es megerteni egymast. Ez nem a valosag, nem szabad azonosulni vele, nem ez mutat iranyt, vannak az emberisegnek valodi szellemi gyokerei, oda kell visszaterni, azt kell keresni, ott kell elni. Minden becsuletes embernek!

------------------------------

Útra kelni bejárni a világot végighordozni a tekintetedet minden tekinteten tudni h Számodra a Te személyes egyedi valóságod a legtöbb tehát küzdeni érte és megtenni mindent azért h felnőjön kibontakozzék Nem felolvadni a tömegben elhagyni minden fészekmelegséget kimenni a pusztába mint ahogy a próféták tették nem fizikálisan mert nem az a lényeg hanem szellemi értelemben elszakadni a kellemes hazugságoktól nem bedőlni a káprázatoknak nem leborulni a féligazság bálványok előtt nem a széles utat választani nem a formákban bizakodni a tartalmat keresni és nem megelégedni mással Benne lenni de nem azért h elborítson Téged hanem azért mert Te fogod megváltani Először Te leszel jobb és aztán Tőled ő is Nem kiszállni persze de függetlennek maradni szabadnak maradni és örömmel hordozni azt a felelősséget és azt a rengeteg fájdalmat amelyet ez a szabadság jelent Nem beállni sehova nem eladni magad egyik pártnak egyik szűk ideológiának se sokkal több vagy mint egy olcsó árú a mindenség gyermeke vagy a mindenség vigyáz Rád a mindenség hagy el neki tartozol számadással ez a szellemi lét nem az h elolvasol hat rakat könyvet és utána olyan hülyeségeket beszélsz h rossz hallgatni A kultúránk az összes jó amit létrehoztunk el fog porladni ha hozzánövünk ha beleragadunk ha a rabjaivá válunk Nincs szabadsága annak se aki a legszebb dolgokat őrzi féltékenyen Ne őrizz ne dédelgess hazugságokat csak azért mert attól könnyebb lesz a tájékozódás! Menni bele az éjszakába a viharba abba amit a pillanat kíván abba ami ott és akkor éppen jön Menni és örülni h nincs fix pont örülni mert azért nem kötsz ki egyik zátonyon sem azért fogsz elhajózni távoli vizekre is Mert nem az a szabadság amit a liberális pártok hirdetnek annak köze sincs a szabadsághoz szégyen rá ezt a szót mondani is A szabadság az h vagy Te mindig több lehetsz mert a növekedésednek nincs határa A szabadság az h minden nap más emberként feküdhetsz le mint ahogy felkeltél a szabadság az h lehetnek áttörések az életedben amikor egyszer csak kinyílik egy ajtó és feltárulhat valami olyan amiről eddig álmodni se mertél A szabadság az a végtelen sok út amely bennünk van de egyelőre még hasztalanul mert nem járunk rajtuk A szabadság az h közülük páron minden nap elindulunk csinálunk valami olyat amilyet eddig még soha nem tettünk Ez az új taktika erre vezet rá minket ez a bolond világ nem új egyébként sőt nagyon régi olyan régi h már elfelejtettük és azért tűnik újnak

------------------------------

A külső rétegekkel semmi baj nincs azok majd szépen kivilágosodnak ha a belsőre annyi figyelmet fordítunk amennyit érdemel Ha viszont ezt nem tesszük meg (mint általában) akkor ne várjunk a tudományainktól meg a művészetünktől meg a kulturánktól meg egyáltalán semmitól h majd felvilágosít minket a körülöttünk lezajló események mibenlétével kapcsolatban Minden a láthatóban lezajló esemény puszta reprodukciója annak ami szellemi szinten a láthatatlanban már eldőlt Ha nem hadonásznánk kézzel-lábbal e felismerés ellen ha nem külön foglalkoznánk a külső rétegekkel ha a szellemi hierarchia redje szerint közelítenénk a világhoz akkor azok a kérdések amelyekre most hiába keresünk válaszokat nem is léteznének Ezért mondom azt h a szellemi rend szerinti súlyozás s e súlyozásnak az éberség állapotában való folyamatos megtartása toronymagasan a legfontosabb feladata minden becsületes és erkölcsös embernek Mert minden abból jön ki illetve anélkül semmi sem létezik És nem szabad azt üzenni h máson múlik mert soha nem múlott és nem is múlhatott máson Nem szabad felszeletelni a valóságot h az egyik síkon ez érvényes a másikon meg más és nem szabad felfordítani a piramist Az arab terrorizmust nem azért nem értjük mert keveset tanulmányoztuk az iszlám vallást hanem azért mert keveset tanulmányoztuk magunkat A klímaváltozás nem azért van mert rossz a CO2 tulajdonsága hanem abból az elbizakodottságból abból a tudati ficamból lett h mi emberek mindenhatóak képzeltük magunkat És még mindig ebben a káprázatban élünk mert még mindig csak a külső rétegeket kapargatjuk Az a tudati változás amelyik az említett ficamot helyreteszi elengedhetetlen Egész biztos h nem lesz megoldás a problémáinkra máshogy mert a problémáink nem technikai természetű külső zavarok hanem mélyen gyökerező bajok materiális megjelenései Ezért nem szabad a politika szerepét sem túlnagyítani mert az ilyen túlnagyítások mind a szellemi alaprendet ködösítik mind megnehezítik h a problémáink gyökerével kerüljünk tisztába vagyis kifogják a szelet az igazi változások felé repítő vitorlákból Nagyon-nagyon fontos h lássuk ezeket az összefüggéseket és ne szuggeráljunk senkibe semmilyen ettől eltérőt vagyis hazugságot Nagyon-nagyon fontos mert csak így fognak megmozdulni azok a szellemi energiák amelyek jelenlegi inaktivitása mellett csak arra vagyunk képesek h fegyvereket gyártsunk biztonsági rendszereket telepítsünk stb stb stb vagyis olyan szánalmas és vérszegény kezdeményezéseket tegyünk amelyek látványától egy másik bolygóról származó lény szétsírná magát ha véletlenül idepottyanna (Egyébként ez a történet meg van írva az a címe h A Kis Herceg amely nem véletlenül vált a legolvasottabb irodalmi művé a vallásos alapkönyvek után) Nehéz kimondani de nem lehet megúszni a belső rend szerinti élet kritériumának elsőbbségét ha ezt nem értjük meg sírgödör lesz a Föld és szinte mindegy h természetes vagy természet ellenes sírgödörnek fogjuk titulálni Ha nem értjük meg a belső rend szükségességét szét fogjuk enni egymást ez napnál világosabb Nincs más üzenet ez az egy üzenet van becsületes ember értő szellemi lény más megoldást ne javasoljon

------------------------------

A falakon melyek körülvesznek minket áttörni képtelenség... Egyetlen reális lehetőségünk van az hogy átdiffundálunk rajtuk :-)! Minden más megoldáskép csalóka ábránd vásározókhoz illő mutatvány manipulátorokhoz illő szemfényvesztés mely mögött valamilyen egyéni vagy csoportérdek által kreált gonosz törpe ágaskodik..

Levelezés 2.

Folytatódik az előző bejegyzésben megkezdett sorozat. (Kisebb olvashatósági problémák itt is akadnak.)

Értem és tisztelem Benned azt az érzékenységet amely miatt a kék plakátok látványa óriási feszültséget jelent a Számodra viszont tudom h ezek a helyzetek nem a könnyű és aztán valahol úgyis fejreálló félmegoldásokért lettek hanem azért h az előbbieknél sokkal mélyebbre marjanak és sokkal többet hozzanak ki belőlünk Nem szabad hamisan árnyalt kijelentéseket mondani illetve kerülni kell azokat amennyire csak tudjuk mert az ilyen mondások nem szülnek jó döntéseket Lehet belőlük valamilyen tiszavirág életű pozitívum de időtálló jó fejlődés kibontakozás nem Az erő amivel lázadsz teljesen helyénvaló viszont a csatorna amelybe azt az erőt tereled már nem Annak az erőnek sokkal nagyobb szerepe van annál h elfolyjon egy csőben Annak az erőnek látó szellemi emberré kell formálnia minket Annak az erőnek át kell emelnie minket a félelmeinken és a lustaságainkon millió korlátunkon annak az erőnek nem az a dolga h nyikhaj partizánokat csináljon belőlünk hanem az h felnőtt érett szellemi lényekké tegyen minket mert még nem vagyunk azok nagyon nem Ezért nem lehet megállni az első sarkon ezért kell visszafejteni a szálak egészét Sokkal sokkal többet kell Neked segíteni ezen a világon mint amennyit egy hőzöngő forradalmár tud Nagyságrendekkel nagyobb a küldetésed és a felelősséged is Kedvenc mondásom Thomas Merton-tól való: a legnagyobb kísértés mely az életben létezik az h az ember túl kevéssel beéri. Igyekezd elkerülni ezt a kísértést Te is!

-----------------------------------

Sokkal inkább dolgunk jó arányos kiegyensúlyozott vizualitásokat kimunkálnunk és közvetítenünk az életünkről a közös érintettségünkről a léttel való kapcsolatunk természetéről az emberségünkről mint elkergetni néhány diktátort anélkül h értenénk bármit is saját eljárásunk valódi mozgatóit illetően és aztán újratermelni (vagy engedni h újratermelődjön) pepitában mindent ami ellen lázadtunk 200-100-50 de még lehet h 20 éve is volt mentségünk arra h a másodikra fektettünk nagyobb súlyt de ma már nincs Ma már világosan látszik h mennyire nem vagyunk felnőve azoknak a problémáknak a megoldásához amelyekkel pedig szükség lesz kezdeni valamit Ma már világosan látszik h a hagyományos válaszok nem válaszok mert nem a hagyományos kérdések az igazi kérdések Ma már világosan látszik h mindannyian milyen messze vagyunk azoktól a lényektől akiknek lennünk kéne és világosan látszik az is h ez minden bajunk forrása Ha bátor igaz becsületes felelős ember férfi akarsz lenni akkor ezt a súlyozást éld és üzend másoknak is az életeddel!

Levelezés 1.

Van egy barátom, akivel hat éve nem értek egyet, és levelezek a politikai szerepvállalás szükségességének súlyáról. Az utóbbi pár napban megint felizzott a drót. Az itt következő levélrészletekben persze ennél azért több minden is szóba kerül. Technikai okból ékezetek nélkül írtam neki, most pedig nincs annyi időm, hogy pótoljam az elmaradt pontokat és vesszőket. A kicsit nehezebb olvashatóságért elnézéseteket kérem.

Ujra csak azt mondom, gondolkodj nagyobb ter es idotavlatokban, es foleg sajat emberi melysegedet sokkal jobban mozgasd at! Nem azert, mintha Te kulonlegesen is szuken gondolkodnal, vagy kulonlegesen is sertetlen lennel, hanem azert mert mindenki szuken gondolkodik, es senki sem mer megmozdulni. A menekult kerdes nem egy magyar jelenseg, es nem ennek az egyebkent tenyleg eleg gusztustalan es korlatolt kampanynak koszonhetjuk a letet, es ezert aztan nem is lehet arra kenni. Az egesz vilagon rettenetes feszultseget jelent, a "fejlett" orszagok pedig a legtehetetlenebbek. Amit Orban muvel annak politukusok ezrei tapsolnak Europaban, persze csak otthon magukban, szinleg meg szornyulkodnek, mert a sajat nepuk meg nem ott tart, de csak ido kerdese, hogy mikor jutnak el ok is oda, ahol mi vagyunk most. Csak ido kerdese, mert lenyegi kerdeseket nem vet fel senki, mindenki a lenyegtelen kerdesek felvetesevel probalja meguszni a valodi felelosseg vallalast es krealni azt a latszatot, hogy csinal is valamit.

Vilagosan latszik, hogy letertunk egy utrol, oriasi zavarok vannak minden teren, es vilagosan latszik, hogy meg arra sem vagyunk eleg felnottek, hogy ezekkel a zavarokkal egyaltalan szembe nezzunk, es erre a Te politika tulsulyozasod is egy aklatans pelda. Nem mintha ezek a zavarok korabban nem leteztek volna, csak nem boritottak be az egesz Foldet, es kozben voltak valodi, szellemi gyokeru hagyomanyok, amelyek ugyan kiuresedtek egy ido utan, mert a tartalmuk elfelejtodott, de egy darabig azert lassitottak az eroziot, illetve volt az a szocialis, kulturalis, szellemi diverzitas, amelyrol most, hogy egyre kevesbe van, mar nagyon jol latszik, hogy mekkora megtarto ero lenne. Es kozben felepitettunk egy csomo nagyszeru dolgot, alairom, es nemcsak az epuletekre gondolok, mert voltak egeszen mas epitkezeseink is, de ez az egesz gyonyoru vilag egyre inkabb elszakadt a realitasoktol es egyre fenntarthatatlanabba valt. Nem azert, mert nincsenek meg a technikai feltetelek a mukodtetesehez, hanem azert, mert az emberi feltetelek hianyoznak. A technologiank tizezerszer tobbet tud, mint ketezer eve, az ember jo, ha masfelszer jobb, mint akkor volt. Az ollo ket szara rettenetesen eltavolodott egymastol, a XX. szazad volt a tortenelem legveresebb szazada, hat, boldog lennek nagyon, ha a XXI. csak ketszer lenne veresebb.

Magyarorszag ezer eves torteneteben sokaig az 1867-es kiegyezestol az elso vilaghaboruig tarto szuk 50 ev volt a leghosszabb haboru nelkuli idoszak, ezen most mar tul vagyunk, de oszinten megmondom Neked, nem hiszem, hogy 20 ev mulva is bekeben fogom szurcsolgetni a kavet a Szifon teraszan a Kossuth teren, akkor mar nyugodt oregsegem megerdemelt piheno eveit toltve. Nem, Jancsi, ez nem lesz, az emberek nem is erre vannak kitalalva, es eleg szornyu, hogy most mindenkinek ezt jelenti az élet utolsó szakasza. Kimegy az ember Nemetorszagba, a kavezokban csak nyugdijasok ulnek, akik nyilvan sokat dolgoztak a 70-es, 80-as evekben, es rendes vagyont gyujtottek ossze, amelyben most emberi letuktol szep lassan megfosztodnak es csendben kimulnak. Utazgatnak, epitkeznek, szorjak a penzuket neha egesz eszetlen modon, es semmilyen szellemi teljesitmenyt nem nyujtanak, pedig abban az eletkorban, amelyikben most vannak, pont az lenne a feladatuk, hogy ok jeloljek ki az iranyokat, mint ahogy minden egyensulyban levo kozossegben a venek dolga a rend megalapozasa, es ezt az osszes tobbi szereplo is tudja, es tudomasul veszi. Ezek a szellemi potencialok elszorodnak, porladnak, tunnek a semmibe, csoda, hogy itt tartunk? Csoda, hogy egesz Europanak nincs normalis valasza a menekult kerdesre? Csoda akkor, amikor mindenki a korulotte levo 3m2-ert erzi magat felelosnek - jo esetben? Csoda, hogy ilyen tudatallapot mellett az ilyen-olyan zsebiktatorok azt csinalnak a neppel, amit nem szegyelnek? Mindenutt a vilagon! Lehet, hogy Trump-ot ma meg nem fogjak megvalasztani, bar Clinton is nagyon hulye, viszont kell egy noi elnok, megerett ra az ido, es ez be fogja tolni a szekeret, szerintem, de meg ket ciklus es az ilyen Trump felek lesznek a toronymagas eselyesek.

Mondhatod, hogy az en kis Leonidasz projektem is csak egy ilyen 3 m2-es vallalas, de arra en meg azt valaszolom, hogy ha igy gondolod, akkor a lenyeget nem erted meg, illetve a melyseget. Az embernek kell megvaltoznia, es az nem fog menni aldozatok nelkul. Mert az ember az, aki eddig a legkevesebbet valtozott. A valtozasnak sok modja van, hogy az en esetemben ez most pont a futashoz kapcsolodik, az csak egy huszonhatod rendu sajatossag. Meg az is, hogy az irashoz, hiszen a Leonidasz projektem szervesen egyuttmukodik az osszes tobbi erofeszitesemmel, az irassal, a levelezesekkel, es leginkabb azzal a torekvesemmel, hogy a lettel valo kapcsolatomat teljesen uj alapokra helyezzem. Mert az elmult evekben folyton azzal szembesulok, hogy eletem elso feleben hanyszor vettem at rossz gondolkodasokat, rossz sablonokat, szuk latasokat, bena, tehetetlen lehetetlensegeket abbol a kornyezetbol, amelyben felnevelodtem. Ehhez a tisztulashoz -mondjuk ugy, hogy - jol jon egy kis futkarozas, amirol egyebkent csak Te gondolod esetleg, hogy maga a futkarozas benne a lenyeg, az osszes futo tudja, hogy a futas onismeretet es a szemelyisegfejlodest segiti egy bizonyos szint utan legalabbis. Foleg akkor, amikor az ember egy olyan idoszak elott all, amikor heti 65 km-rol negy honap alatt valahogy fel kene mennie ennek a duplajara, es egyelore halvany fogalma sincs arrol, hogy ez hogyan lehetseges, illetve nagyon jol tudja, ugy, hogy egyegeszen mas kozelitast kell felvennie ezer millio dologgal kapcsolatban. Itt van a futas lenyege, meg minden ilyen kalande. Kezembe kerult egy kek tura naplo, megerintett, mert annak idejen edesapam engem is vegigvitt ezen az uton, ezt a mostanit egy fiatal lany irta, es megdobbentoen hasonlo dolgokat irt le, mint amit eddig en. Neki a kek tura volt az, ami nekem a futas, igaz o sokkal fiatalabb, de meg igy is latszik, hogy az o turazasa meg az en futasom lenyegeben ugyanarrol szol, el is hataroztam, hogy par szemelvenyt a konyvebol felrakok a futoblogom egyik neki dedikalt oldalara. Allandoan azt erzem, hogy a emberek millio ezer kulso, toluk fuggetlen dologgal foglalkoznak, de semmi kulturaja sincs annak, hogy maguk fejlodjenek, es igy az egesz eletuk szelmalom harcca valik, meg kulonbozo bunosok megjeloleseve, mikozben veluk magukkal semmi lenyeges nem tortenik. Ez nagyon nagy aranyvesztes, talentumok oruletes elvesztegetese. Van egy beteg bolygonk, szinte mindenki beteg rajta, szinte nincs egy egeszseges reakcio, es akkor jon valaki, es ramutat egy masik valakire, hogy miatta van. Ez borzalmas!

-----------------------------------

Attol, hogy Neked nincs annyi konzpenzed meg hatalmi poziciod mint masoknak, a Te emberi felelosseged mondjuk az orszag vagy a vilag sorsaert meg pontosan ugyanakkora mint akarmelyik politikusnak. Ha az a kozeg, amelyikben Orban felnott, egy tiszta szellemi kozeg lett volna, es az o hatalomra kerulese tenyleg csak egy fatalis veletlen folytan kovetkezett volna be, akkor talan lehetne agaskodni, de errol szo sincs. Lehet szornyulkodni azon is, hogy hanyan tajekozatlanok es megvezetettek, illetve felnek azoktol a menekultektol is, akik kozul meg egyet sem lattak, de az o lelkiallapotuknak is van elozmenye, raadasul nayon osszetett es elegge partsemleges az az elozmeny ha mindent belekalkulalsz a gondolatmenetedbe, akkor a zsennyeiekről sem csak az fog kiderulni, hogy a kek plakatok zavartak meg a fejuket. 2007-es kozvelemenykutatasokban (meg egyetlen szir menekült sem volt a kornyeken) 70% korul volt a menekultek akkor meg igen csak elmeleti elutasitottsaga. Biztos emlekszel a pirezekre...

Orban viselkedese mutat sok gazember vonast, alairom, de azt nem, hogy az esetet ennyire ki kene emeleni a gazembersegek kozul. Inkabb azon kene gondolkodni, hogy mitol vannak azok a magas labdak, amelyeket o lehet, hogy tenyleg pillango konnyedseggel tud megjatszani. Ha minden rendben lenne, ha vilagossag lenne a fejekben, mondjuk altalunk, a mi jobb, erettebb gondolkodasunk es a mi vilagosabb es egyertelmubb megnyilatkozasaink reven is, akkor kevesebb magas labda lenne, es kevesebb ter a zavarkeltesre. Sokkal kevesebbet foglalkozz az Orbanra mutogatassal, es sokkal tobbet azzal, hogy a kornyezeted hogyan lehetne tisztabb, ertobb, erettebb szellemisegu, vilagosabban gondolkodobb osszessegeben pedig szeretobb emberek kozossege. Ez persze durva nehez, mert ehhez nem a koszt kell elmaszatolni az asztalon, hanem le kell menni a pokol fenekere is, es rajonni, hogy honnan van a kosz, es szembesulni azzal, hogy tolunk magunktol is igen nagy reszben. Nagyon kellemetlen, belatom, de ennek legalabb van ertelme! Nem azert beszelek igy, mert at akarok lepni a napi aktualitasokon, hanem azert, mert mindenre pontosan annyi erot es figyelmet szeretnek forditani, amennyit az erdemel. Ez a letrend egyik alapkovetelmenye, pl. Jezus is megfogalmazta (A csaszarnak, ami a csaszare, az Istennek, ami az Istene.)

Senki nem bizik abban, hogy a bolygonk tovabbelesehez szukseges eletmodok letre fognak jonni, illetve nagyon kevesen, es azert nem, mert ennek a bizakodásnak egyelore nincs semmi realis alapja. Az, hogy nincs nagy cirkusz megse, nem bizakodas, hanem kozony, illetve az a nem nagyon publikus, de megis milliardok altal kepviselt allaspont, hogy amig en elek, addig talan csak kihuzzuk valahogy, a tobbi meg le van szarva. Es erre meg ra is tesz egy jo nagy lapattal az ertelmes, felelos gondolkodasrol totalisan lenevelo, az erzekeket tokeletesen viszatompito media, amelyben vilagmeretekben zajlanak Orban kek plakatos kampanyanal sok nagysagrenddel nagyobb szeditesek. A medai ugyanis most mindenrol tele szajjal beszel csak azert, hogy arrol, amirol kene, senkinek eszebe se jusson gondolkodnia. Tele van az internet tobb milliard giga-terrabajt huszadlagos jelentosegu informacioval lenyegeben csak azert, hogy az igazan erdekes kerdesek ne keruljenek bele a koztudatba. Totalis megvezetes zajlik ezen a teren, mert a kulcspoziciokat birtoklo elitnek nem erdeke az, hogy tomegek kezdjenek el gondolkodni a kapitalizmus polita jatek voltarol. A kulcspoziciokat birtoklo elitnek most az az erdeke, hogy tomegek oruljenek bele a kapitalizmus nevu pilotajatekba, es higgyek azt, hogy ez az egyetlen realitas, es semmi mas nem is letezhet itt, ezen a Foldon. Ez az az uzenet, amelyet minden letezo formaban sujkolnak belenk kora gyermekkorunk ota. Ha majd ennek a gazemberseget felismered, ha majd hallom a szadbol, hogy Orban tyukszar se ehhez a globalis meretu boduletes atvereshez kepest, akkor el fogom hinni, hogy aranyosan es a problemak valodi sulyanak megfeleloen gondolkozol. Addig nem!

-----------------------------------

1. Kicsit szavakon valo vitatkozasnak tunik, de en meg is mondanam inkabb azt, hogy mindenkinek ugyanannyi a felelossege. Szamtalan ember valt mar nagy kaliberu szellemi szemelyisegge ugy, hogy egy deka hatalma es penze se volt hozza. Nekem ok a peldakepeim. Nem azon kell sirni, hogy mid nincs, hanem eszre kell venni azt, amid van. Aki valoban felelosseget erez, es hajlando is felnoni ahhoz a felelosseghez, annak az eletebe elobb-utobb, illetve pont idoben meg fognak erkezni azok a helyzetek, amelyeken keresztul a felelossegvallalasa megmutatkozhat.

2. Igen, undorito a masikban levo felelembol hatalmi toket kovacsolni, bar azt nem tudom, hogy mennyire vegytisztan zajlik ez, de nem banom, tegyuk fel, hogy pont errol van szo. Ket dolgot viszont akkor is mindenkeppen es azonnal hozzatennek, mert azok nelkul nagyon aranytalan minden ide kapcsolodo megallapitas:

2/A. Orbannal azert nem szabad sokat foglalkozni, mert nem o a problema, o csak egy jelenseg, amelyik a problemabol kinott, vagyis a vele valo foglalkozas egyreszt elfedi a lenyeget (ezt mar ezerszer mondtam), masreszt abbol, hogy foglalkozunk vele a legtobbet eppen o maga fog profitalni, olyan ez, mint a parlagfu, minel tobbet kaszaljak, annal jobban no. Eklatans pelda ra, hogy ezen a nepszavazason meg az igen is neki kedvez, ami nonszensz, de igaz.

2/B. A menekult valsagon nem Orban Viktor meg Magyarorszag verzett el, hanem az egesz Europa. Emberileg pedig Viktorunkenal ketszer nagyobb gazemberseg volt az, amit tobb tucat unios politikus csinalt, hogy titokban szurkolt a kerites epitesunknek, nyilvanosan pedig fikaztak minket ezerrel. Ez legalabb ketszer annyira undorito volt, mint az, amit Viktor muvelt, illetve muvel.

Egyebkent meg latom, hogy mekkora a baj, Dorka baratjan keresztul peldaul Nemetorszagra is eleg jo ralatasom van. Nagy baj, igen, durva nagy, de nem csak nalunk. Es menteni is kell, de esszel es megalapozottan, nem ugy, hogy megyunk neki a falnak vakon, uvoltve. Legyetek azért okosak, mint a kigyok, es szelidek, mint a galambok... Az Evangeliumban minden benne van.

3. A nem-novekedok koze nem akarok beallni, nem azert kuldtem a cikket. A gazdasagrol meggyozodesem, hogy a torzulasai az ember belso torzulasait tukrozi vissza, melynek felszamolasa nem a kozgazdaszokra es a filozofusok szakmai belugye, hanem minden ember letfeladata. Amig az ember nem valtozik meg, addig minden egyeb akcio csak kozmetikazas, puder a sebre. Azert irtam ma delelott, hogy mindenki annyit valtoztat a vilagon, amennyit maga hajlando lesz valtozni erte Ennek a klubnak nem az az erteke, hogy naluk van a tuti, hanem az, hogy tenyleg provokalni akarnak, vagyis felkavarni az allovizet. A felkavarodo vizben pedig neha gyogyulasok is lezajlanak, errol is van egy vers az Evangeliumban.

4. Ahogy a menekultekkel szembeni averziot nem Orban teremtette, ugy az elfogult nyugati media lete sem putyini meg erdogani agyszulemeny. Mind a ketto letezik, ezek azok a magas labdak, amelyekrol az elobb is irtam. Ha nem lennenek nem lehetne oket lecsapni. A diktatoroknak nem az a bunuk, hogy ezeket a dolgokat vizionaljak (arra ugyanis nincs szukseg), hanem az, hogy jatszanak veluk. A kozvelemenyformalasnak nagyon jol kidolgozott eszkoztara van es azokkal az eszkozokkel a legkulonbozobb erdekcsoportok profi modon elnek is. Paradox modon minel demokratikusabb egy orszag papiron, annal jobban be vannak izzitva ezek a csatornak. Az egyik kedvencem a holywoodi film biznisz, mert ott minden allami megrendelesre tortenik. Helyesebben, akik eldontik, hogy mibol legyen film, es mibol ne, azoknak az allasa es a karrierje azon mulik, hogy mennyire egyuttmukodoek a mindenkori hatalommal. Meg azt mondom, hogy egy diktaturaban viszonylag tiszta a kep, ott legalabb latszik azonnal, hogy mi zajlik, hisz ki van plakatolva keken. Viszont Amerikaban peldaul legalabb olyan hatekonysaggal zajlik a nephulyites, mint itthon csak sokkal kifinomultabb modokon, meg tobb penz felhasznalasaval, de hat az a legkevesebb, mert a befektetett toke, illetve a sokszorosa is visszajon egy pillanat alatt.

Ezeket a dolgokat azert irom le, mert soha sem az volt a bajom a leveleiddel, meg egyaltalan senki leveleivel sem, hogy hazugsagokat allitanak, hanem az, hogy az azokban szereplo igazsagok olyan aranytalan kiemeleseket es tulhangsulyokat kapnak, hogy attol tenyleg kesz atveres show-va valtoznak minden igazsagtartalmuk ellenere is. Igazsagokat kimondani nem nagy vicc, mindenki kepes ra, igazsagokat jol sulyozni, jo aranyrendszerbe hozni viszont muveszet. Nyilvan en sem vagyok kepes ra, de neha azert van olyan erzesem, hogy itt-ott kicsit elorebb jarok Nalad. Nem mindenhol es nem mindig, de egyelore nem tartozol azok koze a barataim koze, akikrol rogton az arnyalt es kiegyensulyozott gondolkodasuk jutna az eszembe. Nem bantalak, en is kezdo vagyok, en is keresem az erokozeppontokat, de azt szeretnem tudatositani, hogy az igazsag mennyire osszetett es sokarcu, es azt is, hogy ezt muszaj tudomasul venni, mert enelkul a tudas nelkul nem leszunk felnott emberek soha, nem lesz jo kapcsolatunk a sajat letunkkel, a sajat lelkunkkel, a sajat szemelyisegunkkel sem, es nem fogunk szeretni senkit se igazan.

Az utolsó mosoly

A klímaváltozás áldozata lett (link)

Hát igen! Az év elején küldözgetünk egymásnak egy kis powerpoint file-t, cuki jegesmedvék pózoltak a képeken, az általuk bemutatott hangulati elemek az újévi jókívánságaink kísérői voltak. Már akkor mondtam, hogy ez nagyon szomorú, mert ezek a cuki jegesmedvék, vagy ha nem pont ők, akkor egyes társaik hamarosan el fognak pusztulni, ugyanis a globális felmelegedéssel kapcsolatos környezeti változásokat például a jegesmedvék viselik el nagyon nehezen. Vagyis előáll az a legalábbis groteszknek mondható helyzet, hogy egyfelől örvendezünk, hogy milyen aranyosak ezek a fehér macik, másfelől világosan tudjuk, hogy nem leszünk képesek megmenteni őket, sőt a jegesmedve nevű fajt sem a kipusztulástól.

Illetve az a nagy kérdés: hogy valóban tudjuk-e? Vagy nem tudjuk? Vagy tudjuk, csak nem akarjuk tudomásul venni mégse? Vagy azt gondoljuk, hogy majd csak lesz valahogy, mert úgy még nem volt, hogy ne lett volna sehogy. Hát, pont olyan még tényleg nem volt, de a közelében már elég sokszor jártunk, és azért az is eléggé letepert minket. Félelmetes védekező mechanizmusok vannak bennünk, amelyek valószínűleg szorosan összefüggnek a fajfenntartás követelményével. Úgy nehéz gyereket nevelni, hogy az embert közben egy küszöbön álló világméretű összeomlás gondolata foglalkoztatja nagy súllyal, így aztán inkább elfordul ezektől a nagyobb léptékű realitásoktól, és úgy tesz mintha azok nem is léteznének. Menekülttáborokban is születnek gyerekek a semmire, a legnagyobb szörnyűségek közepette is felüti a fejét a megmagyarázhatatlan, azt is mondhatnám, hogy semmilyen logikát vagy levezetést nem tisztelő életösztön, ez az egész olyan, mintha az életösztönünk próbálna kitakarni bizonyos látásokat a szemünk elől csak azért, hogy legalább holnap legyen még valaki, ha már a holnaputánról ezt már nem tudjuk biztosra állítani. Az élet tehát nyomul, azt is mondhatnám, hogy erőszakosan, durván védi magát, vagy legalábbis a rövid távú céljait, annyira, hogy azért még hosszabb távú jövőjétől is eltekint sokszor.

A rövid távú cél mindig materiális, a hosszabb távú cél mindig szellemi, illetve minél hosszabb távra tervez valaki, annál szellemibb lesz az általa használt közelítés. A két sík között nincs alá- vagy fölérendeltség, de feszültség van, nem is kevés, viszont egyensúlynak is lennie kéne, de az mára teljesen kitörlődött, még az igényéből sem maradt meg egy morzsa sem, sőt még azt sem tudjuk, hogy mit jelent egyáltalán az egyensúly szó. A rövid távú cél a túlélés, a zsákmány elejtése, hogy legyen holnap. A hosszú távú cél a közösség rendje, hogy legyen jövő. A rövid távú cél a vadász és a szakács felelőssége, a hosszú távú célt leginkább a nép véneinek, a sámánoknak, a varázslóknak kell a szemük előtt tartaniuk. Az elsőért dolgozunk látástól mikulásig, a másikra nem is gondolunk, illetve aki gondol rá, azt legalábbis hibbantnak tartjuk. Vannak vadászaink és szakácsaink, de nincsenek szellemi embereink, akik kapcsolatot tartanának a világ szellemi valóságával (mert akiknek az utóbbi lenne a dolguk, azok is csak vadásznak). A két síkból az egyik jelen van, sőt olyan dominanciával van jelen, hogy az szédület, a másik viszont réges-rég elsorvadt, írmagját sem találjuk már. A két sík között feszültség van, de attól még, sőt pont attól ennek a két síknak együtt kéne működnie mégis, mi több, mindannyiunk tudatában jelen kéne lennie mind a két pólusnak, és mindannyiunknak személyesen is abban az erőtérben kéne élnünk, amelyet ez a polaritás kifeszít. Nem tesszük, és így aztán tényleg nem tudom megmondani, hogy mi lesz a jegesmedvékkel, sőt sok egyéb állatfaj és növényfaj sorsa is rendkívül bizonytalanná válik szép lassan, illetve még azt sem tudom, hogy ember meddig fog élni a Földön. A rövid távú céljaink kimaszkolják az összes többit, a mában élünk, persze totálisan félreértve a Carpe Diem szót, mert az a ma nekünk nem egy élő valóság, nem egy árnyalt, összetett, végtelenül sokszínű gazdagság, hanem csak egy néhány irányra lekorlátozott, lecsupaszított virtualitás, melynek az élet mában megmutatkozó teljességéhez semmi köze sincs. Ha ezt így folytatjuk, tényleg egyre groteszkebb dolgokat fogunk művelni, egyre groteszkebb újévi kívánságokat fogunk küldözgetni egymásnak, szépen egymás képébe fogunk mosolyogni, miközben valahol mindannyian tudni fogjuk, de bevallani mégsem merjük majd, hogy az a mosoly halott, mert egy kihaló faj egyik utolsó mosolya lesz.

Erdős Virág, mint üdítő kivétel

Egy provokatív interjú részlet:

Az általunk olyannyira jó fejnek gondolt úgynevezett balliberális értelmiség legellenszenvesebb vonása szerintem éppen ez a gőg, büszkeség és undor. Azoktól viszolyog, akiket kezdettől fogva maga hagyott a szarban. Odáig mindannyian eljutunk, hogy a szeretetlenség, a frusztráció és a tehetetlenség érzése természetes módon válthat ki kontrollálatlan dühöt és agresszív viselkedést bárkiből, de ha társadalmi mértékben történik, undorodva fordítjuk el a fejünket. Képtelenek vagyunk belátni, hogy ez triviális szociálpszichológiai törvényszerűség. Ezen már akkor el kellett volna gondolkodni, amikor megláttuk az első zavarodott tekintetű bácsikát vonulni a MIÉP zászlói alatt. Azért, hogy mára egy fél ország üldögél zavarodott tekintettel a kék plakátok sűrű sötét erdejében, és várja szív dobogva az igazság pillanatát, szerintem eléggé nagy százalékban mi magunk vagyunk a felelősek...

Az interjú Erdős Virággal készült, és a Népszabadság augusztus 27-diki számában jelent meg.

Következzék néhány részlet az interjú részlettel kiváltott levelezésből, melyek minden sorát én magam írtam, levelezőtársaimtól egyetlen szót sem idézek, bár néhányat ki lehet találni, azt hiszem:

Félreértesz, és félreérted Erdős Virágot is. Nem a koldusokról és a hajléktalanokról beszél, meg a totális anyagi csődbe fulladtakról, hanem arról az egy-két millió emberről, aki most nyugodtan lehetne balos szavazó is, de nem az, és azért nem az, mert - mondjuk úgy - rossz tapasztalatok érték őket, és kiábrándultak egy ideológiából. Egész pontosan azért, mert észrevették, hogy a szabad és a rendszerváltással a korábbinál elvben sokkal több lehetőséget kapott demokrata értelmiség sem csinál mást, mint egy ideológiát, és azt ráadásul iszonyú gőggel, beképzeltséggel és felsőbbrendűségi tudattal teszi. Ez a gőg rettenetesen taszít, nem talál utat senki felé, főleg nem a fiatalokhoz, akikről tudjuk, hogy ők jelentik a jövőt. A felsőbbrendűségi tudattal pedig van egy másik őrült nagy baj, hogy az értelmiség azzal számtalan kevésbé értelmiségi közegből érkező embernek nehezíti meg, hogy saját személyisége értékeit felismerje, és önbecsülését kinevelje. Az többség mindezt nagyon jól érzi magában, legfeljebb nem fogalmazza meg így, hanem egyszerűen és ösztönösen elfordul, miközben marad és tovább gennyesedik a feltáratlan seb, a góc, és lesz belőle jobbikos szimpatizáns anélkül, hogy tudatosan végigvezetné magában a saját folyamatát. Nagyon-nagyon szomorú vagyok a sajtószabadság korlátozásának emlegetésétől, mert igaz, persze, amit írsz, nincs jó lefedettség, megfélemlített köztévések, stb, stb, stb, de nem a dezinformáltság az egyetlen bűnös és nem is a fideszes média hadjárat. Az is nagyon benne van a csomagban, hogy a ország szellemi életének a meghatározó szereplői már akkor sem ismertek fel alapvető emberi és társadalmi összefüggéseket, amikor azok fényében még bőven lehetett volna kezdeni sok mindent. Ha akkor senki semmit nem mulasztott volna ezen a téren, most lehetne tiszta szívvel visszaadni a kitüntetéseket. Sajnos nem így történt, és így aztán a kitüntetés visszaadás is nagyon hamis felhangokat kap. Mert amit nem csináltunk meg akkor, azt most egy színházas nagyjelenetben nem lehet rákenni a másikra. Ezek elég szörnyű dolgok. Meg egyébként is. Van egy rakat ember, aki tényleg csinál egy csomó jót. Minőségi szellemi munkát végez, illetve inkább rengeteget dolgozik úgynevezett szellemi munkakörökben, viszont azért az sem megvetendő nyilván. A munkájának a jó része viszont nem hasznosul azok miatt az egyirányúságok miatt, amelyekre ő nagyon büszke, de rajta kívül szinte senkinek se kell, illetve csak egy nagyon szűk körnek, a többség viszont nem tud és teljesen jogosan nem is akar vele mit kezdeni. És erre nem lehet azt mondani, hogy a többség szűk látókörű és meg van vezetve, de egyszerű munkahipotézisként tegyük fel, hogy tényleg! Tegyük, hogy tényleg szűk látókörű és tényleg meg van vezetve! Nem így van, de tegyük fel! Mert még ha így is lenne, annak akkor is lenne egy egyáltalán nem elhanyagolható legalábbis részoka, hogy pont tőlünk nem kapta meg azt a szeretetet, azt a meghallgatást és azt a hozzá való tisztelet teljes és alázatos közeledést, amelytől ő emberileg kibontakozhatott volna és azzal párhuzamosan a látása is szélesedhetett volna. Azt, hogy ezeket a szempontokat senkinek nem jut eszébe átgondolni, több, mint kétségbeejtő, tisztelet a néhány kivételnek, köztük Erdős Virágnak...

Ezeknek az arányvesztéseknek, ennek a gőgnek, és ennek a felsőbbrendűségi tudatnak a globális megjelenése az, amikor a civilizált ember nem vesz tudomást arról, hogy a civilizációjának a terjesztésével nemcsak hasznot, hanem óriási károkat is csinált, hogy közösségek, társadalmak normális önfejlődési folyamatait borította fel, és hogy ezek a borulások most ott tartanak, hogy 12 éves kamaszokra szerelnek fel robbanó anyagot, hogy könnyen célba küldhető bombának használják a testüket, meg százezer hasonló nagyságrendű állatságban csúcsosodnak ki a világ több tucat országában. Az agyvíz forr fel bennem, amikor az iszlámra meg a nem tudom én mire hivatkozunk ahelyett, hogy kimondanánk, hogy a mi civilizációnk erőszakos terjeszkedése nagyban közrejátszott azoknak a problémáknak a létrejöttében, amelyek előtt most tehetetlenül állunk. Ha több, mint száz évet akarunk még élni ezen a bolygón, e nagyon zavarba ejtő és rendkívül kínos szembesülések elől nem térhetünk ki, meg számtalan egyéb azután következő feladat elől sem.

--------------------------------

Ha az ország mostani állapota tisztán egy fideszes produktum lenne, akkor tényleg vissza lehetne adni a kitüntetéseket, de ez a feltétel egyáltalán nem teljesül. Ami most van, arról ugyanannyira tehet az emberi és társadalmi realitásokra érzéketlen vagy legalábbis azokban nagyon kezdő balliberális értelmiség is, amelyik a balos kormányok hosszú évei alatt sem vált vonzóvá széles néprétegek számára, sőt sokak ellenszenvét váltotta ki gőgös felsőbbrendűségi tudatot sugárzó kiegyensúlyozatlan felvilágosultságával. Jórészt nekik, az ő vagy inkább a mi értetlenségünknek köszönhető az a vákuum, amelyben most a populista Orbán tarolni tud. Ha pedig így áll a dolog, akkor a díj return csak egy megtévesztő képmutató próbálkozás a mulasztások elkendőzésére, ebből kifolyólag pedig az ilyen return-öket én nem tudom és nem is akarom díjazni. Ezt páran értik, de sokan nem, illetve hallani se akarnak róla, ami engem nagyon elszomorít. Erdős Virág az egyik üdítő kivétel, a Népszabadság becsületére pedig az legyen mondva, hogy leközölték a szavait...

--------------------------------

A rendszerváltásig nem volt semmi baj. Addig tudtuk, hogy mit kell csinálni, olvasni, nyelvet tanulni, hangversenyre járni, kirándulni, már aki megengedhette magának. Nem merült fel sok kérdés, tudtuk, hogy hol az ellenség. Közben egyre levegősebbé vált a közeg, a Cápát még Lengyelországban láttuk először, a Jézus Krisztus Szupersztárt már itthon. Egyre több nyugati cucc jött be, és voltak országok nem is túl messze, amelyeknél sokkal jobban néztünk ki, miközben más országoknál sokkal rosszabbul.

Aztán jött a rendszerváltás, az ország harmada balra, a másik harmada jobbra, a harmadik harmada pedig hol ide-hol oda, és akkora törésvonalak lettek, hogy azt már csak Szíria tudja überelni, meg még egy pár közel-keleti ország, na jó, ne zárjuk ki Fekete Afrikát egyes részeit se. Volt, aki azt mondta, hogy ez a normális, mert így működik a demokrácia. Voltak sokkal kevesebben, akik azt mondták, hogy ez nem normális, mert egy olyan országban, ahol az emberek nem hajlandók szellemi erőfeszítésre, és nem tanulnak meg beszélgetni egymással, nem fog megszületni semmi. Mert az nem szellemi erőfeszítés, hogy az ember kinéz magának egy szép zászlót, és alááll. Mert abban a cselekedetben benne van a zászló, de ő maga kimarad belőle, vele ott attól nem fog történni semmi, pedig kell, hogy vele is történjék ez-az. A szellemi erőfeszítés az, hogy vagyok én itt valamilyen, és van ő ott másmilyen, és addig küzdök vele, amíg ki nem derül, hogy ugyanazt akarjuk, de azt az ugyanazt benne egészen más talajtakaró borítja, mint bennem. A szellemi erőfeszítés az, ha ebből az útból az ember valakivel valamennyit végig tud járni. Az ilyen élményeknek van húzása, viszi magával azt, aki átéli, és viszi magával a körülötte lévőket is, sőt az egész országot. Olyan húzása van, hogy azt semmi más meg sem közelíti. A zászlólobogtatástól az emberek többsége teljes joggal viszolyog, hiszen nincsen benne semmi megható, egy ideológia nyomul benne, jó vagy rossz, az tulajdonképpen részletkérdés, mert aki hordozza, csak elrejtőzik mögé. Ez sokakat helyből taszít, bezár, ilyen az ember, szíve van, nem csak esze, és a szíve mélyén találkozni szeretne másokkal, nem csak csatadalokat énekelni. Ez az az egyik nagy realitás, amelyet a zászlóbontogatók teljesen figyelmen kívül hagynak. És utána csodálkoznak, hogy nem megy utánuk senki, és kitalálnak egy csomó mesét, hogy mért nem, pedig elég lenne, ha egy kicsit magukra néznének...

--------------------------------

A háború kitör, a békét csinálni kell. Nem én találtam ki egyébként, de nem írom le, hogy kicsoda, mert nem akarom, hogy a személyhez kötődő asszociációk kimaszkolják magát az üzenetet (mint ahogy azt oly sokszor, azt is mondhatnám, hogy kétségbeejtően sokszor megteszik).

--------------------------------

Hogy ki ártalmas és ki nem, azt majd eldönti a történelmi távlat, ma erről nagyon kevés elképzelésünk van, pillanatnyilag úgy néz ki, hogy az egész nyugati civilizáció is rettenetesen ártalmas a Föld egészére egy csomó tekintetben, és amíg ez így van, addig óvatosan kell bánni ezzel a szóval, mert nagyon manipulatív. Azt meg nagyon nem szeretem, amikor Orbán Viktort Hitlerrel és Sztálinnal veszik egy kalap alá, mert az akkora aránytévesztés, hogy attól az ég is leszakad. Pont az ilyen rettenetesen felnagyított tartalmú megállapítások teszik nagyon is könnyűvé az álláspontok leszögezését és az abból fakadó vitézkedést, és teszik ugyanakkor emberfelettien nehézzé, illetve lehetetlenné az értelmes dialógusok megkezdését, aminek a a következménye természetesen az ország és a társadalom további kettészakadása. Az előbbinek ugyanúgy nincs semmi köze az irgalomhoz és a szeretethez, mint az utóbbinak. Nem csak az utcán ténfergő hajléktalant kell megérteni, hanem azt az egy-két millió embert is, aki nyilván sok külső hatás mentén is kicsit máshogy rakott össze magában pár dolgot, és most a fidesz vagy a jobbik bűvkörében próbál boldogulni, kifejeződni, mint ahogy Te a balos pártok és szellemi irányzatok szárnya alatt. Meg kell őket érteni, utána kell gondolni, hogy mért tartanak most ott, ahol! Hogy tényleg csak a sajtó meg a populista ideológia tehet róla vagy valami más is volt, mondjuk az, hogy senki nem állt velük szóba. Ezeknek az embereknek egy csomó dolog hiányzott, illetve leginkább az, hogy valaki megszólítsa őket. Hát most a fidesz megtette! Savanyú a szőlő? Mért nem tette meg előtte az MSZP? Mért nem lehetett az emberekkel normálisan kommunikálni 12 éven keresztül? És mért kell most hisztizni a fidesz önkényuralmán, amely igen nagy részben a korábban hatalmon lévő balliberális pártok bénaságának, meg egyáltalán egy csomó felületes és egyáltalán nem átgondolt ítélethirdetésnek a következménye? Ez nekem minimum gusztustalan, simán hányni tudnék tőle. Ha a nyugati demokrácia olyan szuper dolog lenne, akkor most nem kéne foggal-körömmel védeni, mert működne magától, mindenki menne utána boldogan. Viszont most már látszik elég jól, hogy nem válasz az se, ugyanúgy nem válasz, ahogy a kommunizmus sem hozta el a földi mennyországot. Egy történelmi távlatban igen rövid csillogás után a jóléti államoknak lényegében befellegzett, máshol kell keresgélni, olyan átstrukturálódások zajlanak világszerte, hogy csak nézünk, van egy iszonyúan bonyolult és megjósolhatatlan kimenetelű folyamat háborúkkal, menekültekkel, természeti és társadalmi katasztrófák ezreivel, meg a jó ég tudja még, hogy mivel. Mért kell csodálkozni azon, hogy ezt a folyamatot nem mindenki ugyanúgy látja, és nem mindenki ugyanazt gondolja róla? Ez a legtermészetesebb és a legnormálisabb következmény, amelyik létezhet. Pont erről a folyamatról kéne nagyon sokat és nagyon figyelmesen beszélgetni, és közben tudva, hogy lényegében egyikünk sem rosszabb ember a másikunknál. Sem A, sem B, csak B máshogy és mástól fél, mint A, viszont a félelem tárgya és módja részletkérdés, a félelem maga pedig közös. Illetve nem is a folyamatról kéne beszélgetni, hanem magunkról meg egymásról. Mert ezt a folyamatot mi csináljuk, tehát amíg nem értjük meg magunkat és egymást, addig azt se fogjuk érteni, ami fakad belőlünk. Beszélgetni kéne és nem a ezerszer letekert verklit nyekergetni és a rég elavult sablonokkal kitakarni minden egyéni érzékenységet és minden személyes inspirációt. Mert az utóbbi lényegében szellemi értelemben vett terrorizmus.. Ezt a világot, és a világban lévő problémákat nem lehet hagyományos eszközökkel értelmezni, nem fog működni, mert így szétesszük egymást, egészen új szemléletek kellenek, mert a régiek magukba gabalyodnak a három négyzetméteren való körözéstől. Jók voltak eddig, kellettek, az út részei voltak, de túlmentünk rajtuk, most már más kell. Az új bor új tömlőbe való, mert a régi szétszakad. Az ember a legnagyobb érték, mindegyik kivétel nélkül, és nem valamelyik önkényesen kiválasztott elmélet, amiről azt sem tudjuk, hogy honnan van, meg azt sem, hogy milyen szörnyűségek jöhetnek ki belőle.