Nem gordiuszi csomó

Mottó: Nem azért nem merjük, mert nehéz.
Azért nehéz, mert nem merjük. (Seneca)

A vallásnak semmi köze sincs a lényeghez. A vallás olyan, mint egy tányér, meg lehet teríteni vele az asztalt, vagy földhöz lehet vágni mérgünkben. Az embernek van köze a lényeghez. Nem a vallás csinál belőlünk állatot, hanem állatok vagyunk a vallásainkban is. Ez egy összetett kérdés, de azért nem gordiuszi csomó. Gordiuszi csomóvá attól válik, hogy alapvető dolgokat nem mondunk ki. Például nem mondjuk ki, hogy mi a mi részünk ebben a most zajló háborúban. Nem azért, mert valaki nagyobbat hibázott másnál, ez önmagában édes kevés, sőt a lőtéri kutyát sem érdekli. Viszont el kell indulni valamerre, mert ha nem indulunk el semerre, akkor tényleg nagyon hamar vége lesz a dalnak. Gyökeresen más, új távlatokra, új vizualitásokra van szükség. mert a meglévőek nem elegendőek a túléléshez. Akkor sem, ha csúcsra járatjuk azokat, illetve akkor a legkevésbé. Észre kell vennünk, hogy egész civilizációnk mennyire specifikus, mennyire belterjes, mennyire levegőtlen, mennyire zárt, illetve főleg azt, hogy mi magunk mennyire belterjesen, zártan, embertelenül viselkedünk ebben a civilizációban. Észre kell vennünk, hogy hányszor váltunk a környezetünk játékszerévé, kiszolgálóivá, közkatonáivá, és utána kell gondolnunk annak, hogy korrupt, szűk látókörű szemléleteinknek hol vannak a gyökerei, és annak is, hogy azokból a szemléletekből milyen egyensúlyvesztések, milyen borulások fakadtak. Ki kell gyógyulnunk abból a tévképzetből. hogy minket majd megment az őrült nagy tudásunk, meg a több ezer éves kultúránk. Nem fog megmenteni, sőt ha így folytatjuk, akkor az fog minket betemetni. Ha van bátorságunk megtenni ezeket a felismeréseket, akkor lesz jövő, és akkor mindaz, ami a civilizációnkból ér valamit, megmaradhat. Ha nincs bátorságunk ezekhez a felismerésekhez, akkor nem a pusztulás ténye, csupán a mikéntje és az időtávja kérdéses.