Egyelőre nem az a feladat, hogy temessük vagy magasztaljuk azt, amit körülbelül a görögök kezdtek (bár annak is voltak előzményei). Nem kell, és nem is lehet végítéletet mondani, mert a történetnek még nincsen vége. Kicsit leegyszerűsítve azt mondhatnám, hogy az eddig elért részeredmények tulajdonképpen nem sokat számítanak. Ha ez az egész egy nagy összeomlásba fog torkolni, ha tönkre vágjuk a Földet, természeti, szociális és mentális környezetünket élhetetlenné tesszük, akkor nem sokat fog érni, hogy valamikor volt Homéroszunk, Bachunk, pár szép katedrálisunk, egy rakat gyors repülőnk és jó orvosi ellátásunk. Ha viszont valahogy kikecmergünk abból a nem kevés nagyon veszélyes tendenciából, amelyben most nyakig merülve sodródunk, akkor eddigi vívmányaink is meg fognak maradni, illetve a történetünk értelmes részévé fognak válni.
A baj az, hogy ez a kérdés még nincs eldöntve, illetve éppen most dől el, és a döntésnek mi is részesei vagyunk. Egyelőre az a feladat, hogy szembenézzünk azokkal az ellentmondásokkal, amelyek egyfelől a szédületes technikai fejlődés, másfelől a félállati vagy annál kicsit rosszabb viselkedéseink között húzódnak, és valamennyire feltárjuk ezeknek az ellentmondásoknak az okait. Nekem az a tapasztalatom, hogy ezekkel az ellentmondásokkal azért nehéz szembe nézni, mert nem csak a környezetünkben mutatkoznak meg, hanem bennünk magunkban is vastagon. Pedig, ha ezeket a szembesüléseket mindenféle kitalációkra hivatkozva elblicceljük, akkor nem kell sokat gondolkodni azon, hogy az előbb vázolt két kimenetel közül melyik fog bekövetkezni. Persze, hogy senkinél sincs ott a teljes igazság, de ez azért nem ok arra, hogy folyamatosan hazudjunk, mint a vízfolyás. Ugyanis most ezt tesszük, és szó szerint össznépi szinten. Kaptunk már pár pofont, de nagyon úgy néz ki, hogy még messze nem eleget. Még mindig nagyon el vagyunk szállva magunktól, és nemcsak el vagyunk szállva, hanem nyomorítjuk is a világ többi részét, legalábbis addig, amíg marad neki többi része is. Én személy szerint nagy tehernek és nagy kihívásnak is érzem, hogy egy fejlett országban élek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése