Az Iszlám Államot 2014 nyarán kiáltotta ki egy dzsihádista csoport azzal a céllal, hogy a világ összes muszlimja fölött közvetlen politikai és vallási befolyást szerezzen. A magát kalifátusnak tekintő terrorszervezet sem területi, sem ideológiai terjeszkedése során nem válogat az eszközeiben: előszeretettel szervez be soraiba harmadik generációs, európai születésű muzulmánokat – köztük egyre több nőt is. Az Anna Erelle álnéven publikáló fiatal francia újságíró könyvében annak próbál utánajárni, hogyan zajlik a toborzás a virtuális térben, vagyis a közösségi portálokon. A dzsihád jegyese több hónapos oknyomozó munkájának feszült és lebilincselő krónikája, amely idő alatt a szerző az Iszlám Állam belső köreihez tartozó egyik terroristavezér jegyeseként egyre közelebbről vehette szemügyre a szervezetet működése közben. A nemzetközi bestseller, amelynek megjelenése óta Anna Erelle állandó rendőri felügyeletet kap, nem csupán izgalmas, valós történet, de annak megértésben is segíti az olvasót, hogy miért olyan vonzók a szélsőséges nézetek sokak számára, és miként csábítja magához, manipulálja és formálja át az Iszlám Állam a sebezhető fiatal nőket.
Lehet, hogy ennek a lánynak van valamilyen halvány fogalma az iszlámról, de erről a háborúról (Ferenc pápa szavaival élve a harmadik világháborúról), a kiváltóiról, a mozgatóiról és a lezajlásáról valószínűleg még annál is kevesebb a valódi ismerete, és szinte biztos, hogy magáról és arról, hogy ő hogyan került bele ebbe a történetbe, tulajdonképpen lövése sincs. Szinte biztos, hogy annak az embertelen ideológiának a torzulásai, amelyekkel tökéletesen félremagyarázzuk a lezajló eseményeket, őt is ugyanúgy megtévesztették, mint rajta kívül körülbelül félmilliárd európait. Mert itt Európában mi tényleg úgy hazudunk, mint a vízfolyás, csak azért, hogy a valódi problémával, saját magunkkal, társadalmaink, kultúránk belőlünk magunkból fakadó ellentmondásaival ne kelljen szembenézni. Megpróbáljuk vallásháborúnak feltüntetni a kudarcaink következményeit, megpróbálkozunk egy világméretű félremagyarázással, egyébként elég ügyesen, mert a fejlett országok lakosságának többsége beveszi, a többi meg nem számít, hisz ők elmaradottak. A fejlett országok lakosságának nagy többsége elhiszi, hogy mi vagyunk itt az ártatlan báránykák, az arab világ pedig a fanatizált, sötét erő, amely ész nélkül támad ránk. Igen, valószínű, hogy ész nélkül támad, csak tegyük hozzá, hogy azért így, mert mi vettük el az eszét. Mi voltunk azok, akik odamentünk az olajért, és széttúrtuk az országaik, a társadalmaik, a kultúráik önfejlődési rendjét, olyan változások ezreit gerjesztettünk, amelyre azok a társadalmak még messze nem voltak megérve. Durván beavatkoztunk abba, amihez semmi közünk se lett volna, ugyanúgy, ahogy pálinkával leitattuk, majd kinyírtuk az indiánokat és más ősi kultúrák ezreit tüntettük el a Föld színéről. Mi voltunk azok, akik figyelmen kívül hagytuk ezt az éretlenséget, mert fontosabb volt számunkra az olcsó tüzelő, mint az, hogy a folyamatok a maguk természetes medrében és időtávjában le tudjanak játszódni. Mi vagyunk azok, akik ezeket a szempontokat már nem is értjük, csak óbégatunk, amikor talajvesztett, szétzilált emberek teljesen ellehetetlenített közössége valamit megpróbál kifejezni a fájdalmából. Mert nem történik más, csak ennyi, ez az iszlám állam létének a valódi gyökere, és ez a háború valódi oka. Borzasztó és rettenetes az, hogy mennyire nem vesszük észre a saját részünket ebben. Borzasztó az, ahogy ezt az egész feszültséget generáljuk, és borzasztó az, amit utána vetítünk belőle. Nagyon szellemes dolog egy dzsihádista harcost lóvá tenni, nagyon jó best-sellert lehet belőle írni egy olyan Európában, amely önmagával, gyökereivel, értékeivel való kapcsolatát már réges-rég elvesztette. Nagyon jó best-sellert lehet írni a hűtőmágneseket vásárolgató turistáknak, aki utána elkávézgatnak Strasbourg belvárosában, majd elmennek a térre megnézni a katedrális oldalára vetített fényfestést, ahogy én is elmentem egy hete. Kicsit morcognak amiatt, hogy előtte a biztonságiak átnézik a táskáikat, de hát ilyen a világ, jaj-jaj, el kell viselni! Nagyon jó best-sellert lehet írni nekünk, akik egy akkora felhőben élünk, hogy őrület, és már egy morzsányi fogalmunk sincs arról, hogy mi és miért megy végbe körülöttünk. Tökéletes színjáték, tökéletes hazugság, tökéletes tehetetlenség és tökéletes távlattalanság. Ugyanaz, amit az öngyilkos terroristák is nagyon világosan éreznek. A kör bezárult.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése