1. tétel
A Bayer Zsolt kitüntetése körül kialakult tömeghisztéria (én nem tudom másnak nevezni) mérhetetlenül elszomorít. Bayer Zsolt soha nem keltette fel a figyelmemet, nem áll a szívemhez közel, és valószínű, hogy vannak olyan sorai, amelyeket én soha nem írtam volna, illetve ezután se írnék le. Mindazonáltal azt se tenném, amit most már vagy hetvenen tettek. Mert ez a hetven ember körülbelül nem gondolt bele abba, hogy mit üzen a viselkedésével. A egyértelműség kedvéért szavakba öntöm, íme:
Én vagyok a jó, a makulátlan, a tiszta ember, ott pedig van ő, a gonosz, akivel én nem akarok közösséget vállalni, és úgy piszkálom le magamról, mintha legalábbis egy leprás légy lenne.
Ha ebben az országban valamire szükség van, akkor ez a szeparatista elitizmus vagy elitsita szeparatizmus egész biztosan nincs a listán. Sőt, egész biztos vagyok abban, hogy ez a szeparatista elitizmus vagy elitista szeparatizmus legalább egy nagyságrenddel több haragot és több gyűlöletet vált ki, mint Bayer Zsolt egész munkássága. Sok mindent lehet csinálni, vannak fórumok, lehet vitatkozni, lehet keresni a szavak okát, forrását, mögöttesét, lehet felvetéseket tenni pro és kontra, lehet gondolkodni jó vagy rossz, szerencsés vagy szerencsétlen kijelentésekről, lehet, sőt valószínűleg kell is, de ezzel a reakcióval tulajdonképpen minden továbbinak a lehetősége is automatikusan felszámolódik, és marad az, ami minket magyarokat évszázadok óta jellemez, a sztyupid acsarkodás és a kibontakozás lehetőségének az érzelmi kitörésekbe való belesülése. Eljön majd az a pillanat, amikor meg fogjuk érteni, hogy mit is csinálunk tulajdonképpen?
2. tétel
Tessék kapcsolatokat, fórumokat keresni mindenkivel, tessék beszélgetni, dialógusokat kezdeményezni, dolgozni, azért hogy megértsük egymást, dolgozni azért, hogy kiderüljön, ki miért mondja azt, amit mond és az is, hogy mit ért mögötte, tessék becsületesen végigmenni a szálakon, és nem sablonokkal meg bulvárba illő nagyjelenetekkel agyonvágni mindent 60 másodperc alatt. Nem hülye a félország, és nem is dezinformált, csak szükség van befektetésre azért, hogy legyen valami, szükség van valódi szellemi munkára is, nem csak hőzöngésre, meg zászló lobogtatására, meg sírásra, hogy nagy a köd. Szükség van rá, mert a semmiből nem fog megszületni az értés. Tessék megfogni az ásó nyelét, tessék lemenni kutyába, bele a sárba, azok közé a sebzett emberek közé, akik a pökhendiségünket látva már teljesen kiábrándultak belőlünk, azok közé az emberek közé, akiknek a szíve tele van szeretettel, csak még nem tudják, mert még nem sikerült ezt a tudást felébresztenünk bennük. Tessék ott hagyni az elméleteket, a virtualitás hegyeket, a harmatgyenge érveket, tessék valódi teljes életet élni!
3. tétel
Tessék megérteni azokat az ellentmondásokat és azokat a terheket is, amelyeket a civilizációnk tesz a vállakra, amelyek hordozásába milliók rokkantak bele a történelem folyamán a fejlett és a fejletlen országokban egyaránt, és amelyek most is elviselhetetlen fájdalmat okoznak egyre több embernek. Tessék megérteni, hogy a vívmányaink nem szolgáltatnak semmilyen mentséget azokra az elborult cselekedeteinkre, amelyekkel évszázadokon át durván, erőszakosan zavartunk meg természtes és kiegyensúlyozott önfejlődési folyamatokat. Tessék megérteni, hogy mi van az emberi szívek mélyén, tessék megérteni azokat a fájdalmakat, amelyek csak állatinál is nagyságrendekkel nyomorúltabb viselkedések formájában tudnak kifejeződést találni maguknak, és tessék megérteni, hogy hol van a mi részünk és a mi felelősségünk ezeknek a fájdalmaknak a előidézésében. Tessék nem a százemeletes ház legtetején lévő üvegkalitkában kitalációkat gyártani, nem kellemesen elbliccelni az időt egy szűk világképben, tessék lemenni a nép közé, tessék dolgozni, küzdeni azért, hogy emberi kapcsolataink valódi természete kicsit megvilágosodjék. Tessék a lóról leszállni, szenvedni, megaláztatásokat vállalni, összetörni, meghalni, belehalni abba, akik vagyunk, hogy megszülethessünk azokért, akik lehetnénk. Tessék nem sírni, hanem dolgozni, nem félni, hanem félteni, nem fejleszteni, hanem fejlődni. Tessék megtalálni a fehér foltokat, amelyek eddig elkerülték a figyelmünket, tessék belemenni mindegyikbe, és megnézni, hogy mi van ott! Tessék elfelejteni a régi formákat, tessék új tömlőt találni az új bornak, az új tömlő keresése közben pedig tessék mindent végigküzdeni azzal a tartalommal kapcsolatban, amelynek az az új tömlő lesz a háza. Tessék nem takarózni mások galádságával, nem bűnösöket keresni, nem értékelni, nem pontozni, nem ujjal mutogatni, nem súlytalan érvelésekkel hárítani, hanem látni, hogy mik vagyunk, illetve milyenek vagyunk mi magunk, és látni, hogy hány félévnyi távolságban vagyunk attól, akikké válhatnánk, hiszen az átalakulásra minden adottságunk és minden feltételünk megvan. Tessék megkeresni a letapadt energiák hasznosításának módját, tessék fáradhatatlanul munkálkodni a bennünk lakó jobb ember felébresztéséért. Ez a dolgunk, ez a kötelességünk, ez az erkölcs, a morál, a rend, ez minden, ami csak létezhet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése