Klímaváltozás (link)
Természetesen nem az a baj, hogy a Föld megmentése pusztán technikai értelemben lehetetlen. Az a baj, hogy az ember érettségének, tudatottságának, felelősség vállalásának és hitének mai foka nem elegendő ahhoz, hogy
hathatósan cselekedjék. Nagyon szép dolog használat után kihúzni a mobil kütyü töltőjét a fali csatlakozóból, de sajnos már nem ott tartunk, hogy ez meg még pár tucat hasonló nagyságrendű akció jelentse feladataink teljes körét. A hárításoknak még mindig tág tere van, főleg azért mert sok mindent tényleg nem tudunk, és amíg sok mindent nem tudunk, addig lehet reménykedni, hogy jön majd egy előre nem látható megkönnyebbülés vagy legalábbis valamilyen mérséklő tényező. Pedig a nem tudásnak racionálisan pont az ellenkezőjét kéne kiváltania. Pont azért kéne sokkal több szellemi energiát mobilizálni magunkban, mert sok mindent nem tudunk. A gazdasági, politikai folyamatok jó része tökéletes kényszerpályán mozog,
nyilvánvaló, hogy senki sem tud maga megállítani egy robogó mozdonyt, de aki azt hiszi, hogy ezzel az ő dolga be is fejeződött, az óriásit téved. Azért téved, mert a praktikus lépéseknek belső tudati folyamatok, az emberek tudatában lezajló változások készítik elő a terepet. És a belső tudati változások mindnyájunkban lejátszódhatnak, és le is játszódnak, ha merjük beazonosítani magunkban az ellenállásokat és merünk tudatosan ellenükre cselekedni. Ne mástól várjuk a megoldásokat, mert az életveszélyes stratégia. Ha az emberiség mai fejlettségén nem alkalmas arra, hogy választ adjon a helyzetei által nagyon világosan feltett kérdéseire, akkor tenni kell azért, hogy holnapi fejlettségével már képes legyen erre. Hogy kinek mi a része abban a tudatfejlődésben, amely A-ból B-be visz minket, azt nem tudom megmondani, de hogy mindenkinek van valamekkora része benne, az nem kérdés. Vizsgálja meg magában mindenki, hogy amivel most foglalkozik, az
beleillik-e ebbe a tudati fejlődésbe vagy sem, és ha az utóbbi, ha mostani tevékenysége csak egyszerű pótcselekvés, figyelem elterelés, egyéni szociális problémájának megoldása, akkor korrigáljon. Mindenki vizsgálja meg, hogy a létfeladatán dolgozik-e, vagy valami mással múlatja az időt. Mindenki vizsgálja meg, hogy tevékenysége szolgálja-e azt a végtelenül szükséges kibontakozást, amelyért megszületett, vagy csak valamiféle számára fontos, de egyébként a lőtéri kutyát sem érdeklő biztonságérzet megszerzésén fáradozik. A kérdések fel vannak téve, csak arra van szükség, hogy mindenki megértse és komolyan vegye a maga részét a válaszok megtalálásában. Hétmilliárd ember él a Földön, vagyis elég mindenkinek a válasz egy hétmilliárdod részét megtalálnia. Az egy hétmilliárdod rész picinek tűnik, de nem elhanyagolható, mert hétmilliárddal beszorozva egyet ad, miközben a nulla akárhányszor véve is csak nulla marad. Rossz hír viszont, hogy az a mindenkire kiszabott picinynek tűnő egy hétmilliárdod válasz rész, minden adott ember szintjén nehéz feladat. Ám a közhiedelemmel ellentétben senki sem arra született, hogy pusztán jól érezze magát a világban, hanem arra, hogy nehéz feladatok megoldásán dolgozzon. Az
utóbbi emberhez méltó becsületes tevékenység, miközben az előbbi csak szánalmas sodródás. Nem népszerű dolog ilyeneket írni, mert most az a trendi, hogy mindenki csinálja azt amit akar, aztán majd csak kijön belőle valami. Hát egyelőre nem úgy néz ki, hogy bármi is kijönne ebből az általános csodavárásból. Egyelőre eléggé úgy néz ki, hogy a lét egésze által feldobott labdával valamit kezdeni kell. Mert ha nem kezdünk vele semmit, akkor rossz helyre fog esni. És arról mindenki tehet majd, illetve leginkább az, aki azt hiszi hogy ő nem része a csapatnak... Mert része!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése