Minden koncepció, képzet, idea strukturáltabbá teszi valóságról alkotott képeinket, viszont ugyanakkor minden koncepció, képzet, idea el is takar valamit a személyes jelenlét tüzének lobogásából. Minden koncepció, képzet, idea ad valamelyes biztonságérzetet, viszont ugyanakkor meg is nehezíti számunkra azt a szükséges továbblépést, amely a lét egészével való személyes találkozáshoz visz vagy vinne minket közelebb. Minden koncepció, képzet, idea lakhatóbbá teszi a lét egy külső héját, viszont ugyanakkor
blokkolja azokat a legmélyebb emberi vágyakból kiinduló energia pályákat, amelyeken a létezés szívébe tudnánk repülni. Minden koncepció, képzet, idea neveli bennünk a mérnököt, a tudóst, a filozófust, a művészt, a papot, de fojtja a lelkünk legmélyén lakó tiszta gyermeket, személyes létünk legbensőbb hordozóját, akinek pedig ki kell nőnie elhagyatottsága szűk teréből ahhoz, hogy szeretni tudjunk. Minden koncepció, képzet, idea materializál, miközben minden személyes találkozás szellemibbé tesz. Egy olyan civilizációban élünk, amelyet koncepciók, képzetek, ideák hoztak létre. Technológiai fejlettségén ugyanolyan világosan látszik, hogy miből lett, mint a szinte összes egyéb területén megmutatkozó ellentmondásain, megoldatlanságain. Koncepciók, képzetek, ideák nélkül nem tudnánk életben maradni, de az a hierarchia, amely a koncepciókat, a képzeteket, az ideákat isteníti, miközben a személyes jelenlétről jóformán tudomást sem vesz, hamis, és ezzel a hamissággal mindannyiunknak számot kell vetnünk. Életünk valódisága veszik el, ha koncepcióinkat, képzeteinket, ideáinkat a léttel való személyes kapcsolat megteremtésének kárára túlsúlyozzuk. Lehet, hogy az emberiség történetében szükségszerű kitérő egy koncepciók, képzetek, ideák túlsúlyozására épülő civilizáció létrehozása, de ennek a civilizációnak a zártságát, távlattalanságát, hosszú távú életképtelenségét egyre nehezebb lesz nem észrevenni. Hamarosan el fog jönni az az idő, amikor majd újra kell gondolnunk alá- és fölérendeltségeinket, és megtört szívvel, meghatódva kell leborulnunk ott, ahol az általunk elpusztított természeti népek mindig is leborultak, és azzal példát mutattak az eljövendő nemzedékek
számára is. Hamarosan el fog jönni az az idő, amikor nem halogathatjuk tovább a léthazugságainkkal való szembenézést, mert a halogatás a pusztulásunkat jelentené. Hamarosan el fog jönni az az idő, amikor majd újra kell értelmezni prioritásainkat, hogy távlat nyíljon egy boldogabb jövő, egy élőbb és megvalósultabb emberség szárba szökkenésére. Vagy meglépjük ezeket a hangsúlyváltásokat, és akkor növekedhetünk tovább, vagy végleg belecsúszunk a látszatok, a virtualitások, a káprázatok egy olyan
egyre erősödő sodrásába, ahonnan előbb-utóbb nem lesz visszaút.
 |
| Kilátás a Kisfaludy háztól |
 |
| Badacsonyi szőlőhegy a víz felől |
 |
| Tapolca - Malomtó |
Kőkerítés Kővágóörsön
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése