Karácsony 2015

A körülöttünk lévő világ sokszínűsége nagy segítségünkre van azon az utazáson, amelyen mindnyájan ugyanazt az egyet keressük. Nagy segítségünkre van, mert rengeteg különböző impulzust ad, rengeteg szempontot ütköztet bennünk, rengeteg kérdést tesz fel, és rengeteg választ vár tőlünk. Vigyázzunk azonban arra, hogy világ sokszínűsége ne egy amorf, iránytalan közeg képzetét keltse bennünk, ahol minden mindegy, és minden tolerálható, sőt minden feloldódik egy általános meghatározatlanságban. Éppen ellenkezőleg van ugyanis, hiszen pont a sokféleség tartja meg bennünk és körülöttünk azt az erőteret, amelynek rendje és tendenciái vannak, és amelyben nekünk is meg kell találnunk saját helyünket, és saját irányultságainkat. A sokféleség nem egy álca, amely bármire felmentést ad, hanem egy ösztöke, amely arra indít minket, hogy jobban megismerjük magunkat, elmélyítsük kapcsolatunkat a világ egészével, és ezáltal közelebb kerüljünk egymáshoz is. A szférákon szétszóródó lelkek hiába nyújtóznak a körök mentén, mert túl messze vannak egymástól, de ha mindegyik törekszik az erőközéppont felé, akkor máris, minden egyéb elmozdulás nélkül is közelebb kerülnek egymáshoz. Ha mi, hétmilliárd szétszóródott ember a Földön, találkozni akarunk egymással, csak egy dolgot kell tennünk, egyre mélyebbre kell hatolnunk saját személyes valóságukba, saját személyiségünk eleven belső magja, szíve, tüze, kohója felé. Levetkőzve magunkról mindazokat a hamisságokat, amelyeket egy könnyebb boldogulás csalóka látszatának áldozva oly sokszor magunkra szedtünk...