A tegnapi folytatása

A sztorinak lett sok olyan felhangja, amellyel nem akarok együtt zúgni. Például az összes kormányhivatalnak azonnali hatállyal fel kell bontania a szerződését a Telekommal, na, hát, én ezt már nem kommentálom. Ha valaki arra gondol, hogy én most Ákos és főleg a FIDESZ mögé álltam, akkor hatalmasat téved. Viszont azt azért tartom, hogy olyan kérdések mellett megyünk el minimális gondolkodással se, hogy az félelmetes. Úszunk együtt az árral vagy az ellen-árral, és tulajdonképpen mindegy, hogy melyikkel, mert egyiknek sincs semmi értelme. Készpénznek veszünk olyan véleményeket, amelyek alatt irtózatos erők feszülnek, és vulkánok törhetnek ki bármikor, és amikor ez bekövetkezik, mindig meglepődünk. Lehet, hogy mást nem, de ezt azért az idézet eset is nagyon jól bizonyítja. Az üzenet nem az, hogy az egyik csöbörből essünk át a másik vödörbe, az üzenet az, hogy vegyük komolyan az életünket, mert azt senki nem fogja megtenni helyettünk. Vegyük komolyan az életünket, merjünk leválni a sablonokról, merjünk sokkal nagyobb távlatokban gondolkodni, merjünk lényegi kérdéseket feltenni magunknak, és merjünk elindulni a lényegi válaszok megtalálása felé. Merjünk leválni azokról az előítéleteinkről, amelyek nagyon megkönnyítették a helyzetértékeléseket, ám az abból kapott eredményeket közben teljesen használhatatlanná tették. Merjük elhagyni azokat a kondicionáltságokat, amelyek alól a leggyönyörűbb, legszabadabb demokrácia sem mentesít minket, sőt a szabadság káprázatának megcsillogtatásával megszédítve minket, csak még inkább beléjük taszít. Ne éljük le az életünket legózással, huszadrangú kérdések unos-untalan ismételgetésével és huszadrangú válaszok szétcincálásával. Legyenek komoly, mély vállalásaink, legyen bennünk nagy elszánás, hősies eltökéltség arra, hogy mindent átéljünk, és végül mindent feláldozzunk. Mert oda, ahová megyünk, úgysem vihetünk semmit. Tele kézzel nem lehet meghalni, és tele szívvel sem. Amíg élünk, ezt tartsuk szem előtt.