Félelem

Nem az a baj, hogy a körülöttünk lévő világ olyan, amilyen, hanem az, hogy erről a világról nem merünk árnyaltan, kiegyensúlyozottan, elfogódottságoktól mentesen gondolkodni, illetve azt is mondhatnám, hogy valóban sok szempontú, összetett, valódi szintézist kereső gondolkodások tulajdonképpen nem is léteznek. Hely- és időfüggő, homokvár szilárdságú szemléletek tükrében értelmezzük a környezetünkben lezajló vagy minket magunkat is érintő eseményeket, ahelyett, hogy megpróbálnánk megérteni létünk sziklaalapját, azt a gazdagságot, amelyet egyetlen tanrend sem tud kifejezni, azt a káprázatos sokszínűséget, amelynek bemutatásában mindannyiunknak szerepe lenne, azt a káprázatos sokszínűséget, amelyet minden távollét csorbít, teljesen függetlenül attól, hogy valaki miért nincs ott, ahol lennie kéne. A leegyszerűsítő, egysíkú, egyvillanású gondolkodásoknak lehet eredménye egy az éjszakába villámként hasító szédítő technológiai fejlődés, de a technológiai fejlődés oldalvizén sodródva az ember saját belső lényétől fog eltávolodni, saját belső valóságától fog egyre messzebb kerülni, és könnyen lehet, hogy az így előálló belső borulás végül az általa létrehozott, de egyre virtuálisabb jólétet is borítani fogja.