Ki van a sisakrostély és ki van a fátyol mögött?: Azok a rejtett dinamikák

2016. július 27., szerda

Azok a rejtett dinamikák

Azok a rejtett dinamikák amelyek a családi, baráti, szerelmi kapcsolatainkat, sőt az emberek teljes kapcsolatrendszerét, a társadalmakat is formálják. Azok a rejtett dinamikák amelyekkel oly ellentmondásos a viszonyunk. Azok a rejtett dinamikák, amelyek létezésétől egyrészt oly szívesen eltekintenénk, hisz az ember a velük való szembenézés következtében kiválóságának minden tudatát elveszíti, másrészt viszont olyan nagyon szeretnénk megérteni azokat, hisz érezzük hogy anélkül az értés nélkül mi magunk maradnánk ki az életünkből. Azok a rejtett dinamikák amelyeket az ideológiák, a forgalomban lévő leszűkítések, a vallások, a kultúrák tökéletesen figyelmen kívül hagynak, pedig sokkal inkább léteznek mint a tényekről hazudó hót halálos vetítések. Azok a rejtett dinamikák amelyek fényében még a méltóságunkat is meglelhetnénk ha nem félnénk először is elengedni csinált ál-méltóságainkat. Azok a rejtett dinamikák...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)

Érzékeny, sebzett, szeretni és szeretve lenni vágyó ember vagyok, mint a világon mindenki. Eddigi életem során rengeteg bánat és rengeteg öröm ért, voltak szinte felfoghatatlan csúcsélményeim, de jó sok poklot is megjártam már. Van három csodálatos gyermekem, van sok jó barátom, és van egy lány, akit nagyon szeretek, de akiről még nem tudom pontosan, hogy mi lesz vele. Koromhoz képest jó fizikai állapotban vagyok, a létfenntartó munka mellett amatőr szinten sportolok (főleg kerékpározom, és futok), olvasok és írok, de van még ezer más dolog is, amely fontos szerepet játszik az életemben, vagy inkább játszana, ha jutna rájuk időm. Azt tartom, hogy mindenki maximálisan legyen jelen az élethelyzeteiben, intenzíven éljen át mindent, amit a napjai hoznak, függetlenül attól, hogy kik milyen előjellel értékelnék a vele megtörténő eseményeket. Azért kell így tenni, mert semmi más nem tudja felszabadítani és munkára fogni az emberben rejlő letapadt erőket, semmi más nem tudja kiásni a félelmekkel, illetve a túlzott önféltéssel rég betemetett talentumokat. Nem hiszem, hogy létezik jó és rossz önmagában, inkább azt hiszem, hogy a dolgoknak és az eseményeknek helyénvalóságuk van, vagyis jóságukat az dönti el, hogy valók-e oda, ahol megjelennek, megtörténnek vagy sem. Vallom, hogy embernek törekednie kell arra az egyensúlyra, amelyben ez a helyénvalóság egyre jobban bemutatkozhat, és azt is, hogy az emberek, elsősorban pedig a nyugati civilizációban felnőtt emberek egyik problémája pont az egyensúlyérzék hiánya, mely abból fakad, hogy idegenkedik élete szolgálatként való felfogásától.