A személyes tudatosság

A legfontosabb, sőt az egyetlen igazán fontos, a személyes tudatosság, amely félig-meddig akár tudatalatti is lehet. Hogy az ember oldottan, örömmel legyen jelen saját lénye belső valóságában. Ez az egyetlen fontos, mert minden itt kezdődik, és minden, ami ezután következik, ebből fakad. Ezt az odaadást, odaszánást nem helyettesíti semmi. Nem helyettesíti semmilyen fizikai vagy lelki tusa, semmilyen nemes elköteleződés, semmilyen intellektuális teljesítmény, semmilyen misztikus élmény átélése. Az utóbbiak egyike vagy másika lehet következménye vagy inkább állomása egy teljesebb, személyesebb létezésre való törekvésnek, de semmiképpen sem nőhet rá arra a valakire, arra az emberre, akivel az egész kezdődött, akinek fejlődnie, kibontakoznia kell, akiért az egész történet lejátszódik. Könnyen észrevesszük magunk körül azokat, akik valamilyen külső dologban kimagasló eredményeket érnek el, de észrevesszük-e azokat, akik semmi különöset nem tesznek, csak jól vannak a bőrükben, egységben önmagukkal, és ezáltal termőtalajt biztosítanak mindannak a kibontakozásnak, amely a sorsuk része? Ha nagy művész, nagy harcos, nagy király, vagy, borulj le ezek előtt az "egyszerű" emberek előtt, és adj hálát nekik, mert Téged is ők tartanak el! Borulj le előttük, és tanuld el tőlük a létet, hogy több és teljesebb ember legyél! Ha nem teszed meg, nem vagy méltó arra, hogy szellemi lénynek nevezd magad. Ne gondold, hogy bármit is tudsz tenni másokért addig, amíg nem teszed meg azt, amit a Benned lakó személyes valóság kíván Tőled magadtól, amíg nem figyelsz a belső hangra, amíg önmagad belső lényét nem gondozod, nem ápolod. Mert az az első lépés mindenhez. Minden érzékenység, amely szükséges ahhoz, hogy másokkal értelmes kapcsolatba kerülj, az önmagaddal való kapcsolat kohójában fejlődik ki. Szeresd embertársadat, mint önmagadat! Szeresd önmagadat, mint embertársadat!