Oltást kaptam, megtudtam, mi a fájdalom,
Sírtam s közben vártam, hogy valaki szeressen,
De nem jött senki, így én indultam el szeretni,
Hogy a világ általam szerelembe essen
Szerelembe essen, s ne hazudjon magának,
Ne tűrjön hamis jót, és ne tűrjön hamis rosszat...
A téren kávézó van, a kávézó teraszán asztal,
Az asztalon kártyapakli, osszad!
Osszad szét a lapokat, mindenkinek jusson,
Játsszuk le a háborút, s aztán legyen gyorsan béke,
A dinamitok veszélyesek, elég egy forró porszem,
Robbannak, s azzal mindennek vége!
Forró porszemből pedig van bőven! Az izzó sivatag,
A vad homok nem mutatja tisztán közelségét a végnek?
Mit ér egy tucat merénylet, ötven-száz-kétszáz halott?
Lesz feltámadás? Már a főnix madarak is égnek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése