Az ember elég szánalmas teremtmény,
Határok nélküli országokat
Próbál meghódítani,
Ám szinte nincs esélye
Nagy folyó, nagy víz az élet,
A felszínén hullámzik,
Napfényben játszik,
De sodor és fáj a mélye
Mi lesz velünk? Nem tudom,
Menjünk az adódó helyzetek felé,
Azok majd kiássák belőlünk a kincset,
Ha van bennünk egyáltalán bármi
Személyesebbé válni nagyon nehéz,
Mert távol vagyunk egymástól s a találkozás
Felé vezető úthálózatok kuszák…
Mégis kell rajtuk járni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése