Elballagtak folytatása

Nem a félelem a fő mondanivaló, nem amiatt írom a levelek és a blogbejegyzések százait, hanem azért, mert ami körülöttünk van, az belőlünk lett. A körülöttünk lévő világ a mi belső világunk tükre, minden kívül megfigyelhető jelenség vagy kívül bekövetkező esemény olyan belső folyamatokra megy vissza, amelyek a megjelenő látható formát öltő változások tartalmát már rég lejátszották bennünk. Ezért aztán minden felkavaró esemény tanulságaként azt a kérdést kell feltennünk, hogy hol van az eseményt kiváltó belső ok bennünk magunkban. Ha megértjük a külvilág jelenségei és a mi belső világunk közti ok-okozati kapcsolatokat, akkor minden tragédia inspiráció lesz magunk és általában az ember jobb megismerésére (mert e kettő szorosan összefügg). Ha egy tragédia valóban megüt minket, ha valódi kérdéseket vet fel magunkra és a mi saját felelősségünkre vonatkozóan, akkor az a tragédia nem hiába történt. Ha valaki meglátja, hogy minden fájdalmas történés kiváltásában neki magának is része van, akkor azt is meg fogja érteni, hogy az erőfeszítései hatására beinduló energiakiépülések jó, gyógyító, termést érlelő tovaterjedései ugyanúgy eljutnak majd akár a világ legvégső határáig is. Ha mernénk hinni abban, hogy nem elhanyagolható jelentőségű kis pontok vagyunk, ha mernénk hinni abban, hogy tehetetlenségünk minden meghaladása akár emberéletek tucatjait mentheti meg, ha mernénk hinni abban, hogy a bennünk lezajló jó változások ugyanúgy vissza fognak tükröződni, mint ahogy a bennünk lévő hanyagság, nemtörődömség, kivagyiság visszatükröződik, hallatlanul nagy potenciálok tudnának felszabadulni. Ha nem hisszük el, hogy képesek vagyunk többre, és ezért nem merjük meglátni minden szomorú eseményben azt a részt, ami minket magunkat terhel, ha nem hisszük el, hogy a körülöttünk bekövetkező tragédiák tulajdonképpen nekünk szegezett kérdések, és nem indulunk el e kérdések megválaszolása felé, akkor ez a ballagása hajnalán vonat elé fekvő embertársunk hiába halt meg. Ha viszont valóban megindít, és valahonnan kimozdít bennünket az, ami vele történt, ha az ő halálának következtében valami megszületik bennünk, akkor az, amit tett, értünk hozott áldozattá fog válni. Vagyis, ami megtörtént, az már megtörtént, ám hogy ott végül is mi történt, az már csak rajtunk múlik, senki máson...