Ne mondjak le semmiről, ami fontos, és ne ragaszkodjak semmihez, ami lényegtelen! Ne akarjam elvenni tőle azt, ami az övé, és adjam neki azt, amit tőlem kell megkapnia! Tetteim ne elvekből és gyakorlatokból, struktúrákra, struktúrásított formai túlhangsúlyozásokra vagy viselkedésmintákra szűkített gondolkodásmódokból, hanem fokozatosan tisztuló tudatállapotban, növekvő éberségben, táguló vizualitásban, egyre fokozódó érzékenységben megtermő belső hangolódásokból, az életemben való személyes jelenlét folyományaként megszülető intuíciókból fakadjanak...
Azokat a borulásokat, amelyeket az ország közéletének, a ország történelmének, és a tágabb környezetének, Európának, Európa működési módjának, Európa fejlődésének, és a világ többi részével való kapcsolatának számtalan zavara tükröz, mindannyian magunkban hordozzuk. Ezeket a zavarokat nem köthetjük sem bizonyos személyekhez, sem bizonyos csoportokhoz, de még bizonyos szellemi irányzatokhoz sem. Minden ilyen leszűkítés figyelem elterelés lenne, mögöttese lényegében nem más, mint a közös felelősség alól való menekülés, ál-okok és ál-bűnösök keresése mindannyiunk közös érintettségének beismerése helyett. Amíg ezt nem vesszük észre, kezdeményezéseink csak hintőport szórnak a sebre, érdemi gyógyulást nem váltanak ki, mert addig saját magunk helyzetből való kivonása, és ezáltal az alapállás torzítása vitorláinkból minden szelet kifog. Egyedül akkor válhatunk valódi előremozdítókká, ha először is saját gátlásainkat, saját félelmeinket, saját tehetetlenségeinket győzzük le, másokhoz pedig azzal az érzékenységgel fordulunk, amelyre a magunkkal való csatározások közben szert teszünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése