A legnagyobb veszély

A piacgazdaságnak abba az irányba kéne fejlődnie, hogy a hatékonyság növekedésével párhuzamosan az embereknek egyre több idejük legyen foglalkozni mással is, mint a szigorú értelemben vett megélhetésük. A személyiség kibontakozása ugyanis megkövetel olyan időszakokat, amelyek során nem a tevékenység dominál, hanem egy szintetizáló, feldolgozó, alkotó, élményekből tapasztalatokat érlelő, részekből egészet összerakó, érzésekből tudatosat formáló, leginkább az álomhoz hasonlatos lelki folyamat végzi dolgát bennünk, és amely nélkül pont emberségünk magja, egyéniségünk szuverenitása válik semmivé. Ezzel szemben azt látjuk, hogy a gazdasági hatékonyság minden másnál hangsúlyosabbá tett követelménye olyan pörgésbe hajszol sokakat, amelyet képtelenek követni és megérteni, sőt teljesen elvesznek, magukból teljesen kifordulnak benne. Ennek a kifordulásnak a világméretűvé válása nagyon nagy veszély, olyan, amihez fogható talán még nem is volt az emberiség történetében. Nagy veszély, mert ez a deviancia emberi mivoltunk legbensőbb rétegeit, a szentélyt rombolja, a szentély nélküli, belül, legbelül üresen kongó emberek pedig bármilyen szörnyűségre felhasználhatóak. Nagyon szeretném, ha ezt a veszélyt egyre többen érzékelnék, és akarnának hatni ellene, elsősorban saját személyiségük megbecsülésével, azzal, hogy időt, figyelmet és erőfeszítést szentelnek a bennük lakó belső lényre, arra a megismételhetetlen és egyedi személyes valóságra, akiért megszülettek, és aki az Isten bennük. Kevés ennél fontosabb dolog van most!