Vörösmarty (levélrészlet)

Nem érez, ki érez szavakkal mondhatót - írta egyik nagy misztikusunk: Vörösmarty Mihály! Nem zenélnél, ha azt hinnéd, hogy mindenre elég a szó - írom én, egy másik misztikus :-)! Az ember a legösszetettebb lény a világon, és aki kimondhatónak véli, csak legkülső rétegét fogja megérteni, a címkéket, melyeket magára aggatott, vagy mások aggattak rá. Képzeteink és koncepcióink ál-biztonsága csábító, az általuk elérhető technikai tudás lélegzetelállító csodákra is képes, de a fejlődés visszájára fordulhat, ha nem vagyunk tudatában annak, hogy mit áldozunk fel mindezért. Gyermekeink ellen akkor követjük el az első merényletet, amikor a körülötte lévő élőlények nevét megtanítjuk nekik. Abban a pillanatban alkalmassá válnak arra, hogy életeket külső jegyek alapján osztályozzanak, viszont látásuk közben tompul, mert a szó blokkolja bennük azt az érzékenységet, amellyel a nekik bemutatkozó élőlény létének mélyére tudnának nézni. Tulajdonképpen a létező legkegyetlenebb tettet visszük végbe ilyenkor azért, hogy bekapcsoljuk őket strukturált gondolkodásunkba, amelyet a szabadságnak nevezett eszme égisze alatt gyakorlunk. Amikor egy óvodásnak azt mondjuk, hogy nézd csak, ott egy cinke, diktátorok vagyunk, mert elvesszük tőle azt az esélyt, hogy behatoljon az előtte ugráló tollas pihés valami egyedi valóságába. Vetítünk neki egy absztrakciót, és ő attól kezdve azon az absztrakción át fog nézni minden cinkére, és egyik sem lesz több számára, mint a cinke nevű absztrakció több százezer reinkarnációjának egyike. Nem megtanítunk neki, hanem elveszünk tőle valamit, közkatonákat toborzunk, és kiképezzük őket arra a zsarnokságra és kizsákmányolásra, amelyet eddig mi műveltünk. Csak ennyire nehéz kérdés ez... De ha kívülállóként nézel a Téged felnevelő civilizáció belső dinamikájára, ha mered kimondani e szellemi közeg értékeinek viszonylagosságát, ha levetkőzöd magadról azokat a környezetedből átvett elfogódottságaidat, amelyeket a fogalmi gondolkodás irányában tápláltál eddig, és kilépsz a nagy semmibe mondván h nincs más javad, mint az a pillanat, amely éppen most játszódik le az életedben, akkor egy nagy utazás veheti kezdetét, mely könnyű ugyan nem, de legalább igaz lesz, vagy legalább egy kicsit igazabb mint a szabadságharcosok igen csak kétes értékű dicsősége...