Szellemi teljesítmények

Primordiálisnak tekintünk olyan kritériumokat, amelyek egyáltalán nem azok. Bizonyos szellemi teljesítményeket kiemelünk, másokat viszont közömbösen szemlélünk vagy megvetünk, és ezzel olyan véráramoktól vágjuk el magunkat, amelyek a mi személyes fejlődésünkhöz és a környezetünk fejlődéséhez is végtelenül fontosak lennének. Először mi magunk válunk torzóvá így, utána pedig a műveink, amelyeket létrehozunk. A torzulások pedig halmozódnak, és lassan globális méretűvé válnak. Ez a tendencia egyetlen egy módon fordítható meg, úgy hogy mindannyian lemondunk azokról az egyirányúságainkról, amelyek kívülről rakódtak ránk ugyan, viszont azokat mi magunk is nagy örömmel üdvözöltük, mert szellemi biztonságérzetet, illetve az életünk feletti valamilyen fokú rendelkezés lehetőségének képzetét keltették bennünk. Hiszen az életben az egyetlen, amellyel valóban rendelkezhetünk, a jelen pillanat, az összes többi hatalom vindikációnk csak kivetítésen alapul, ezért illegitim, és foltot is hagy rajtunk. A jelen pillanatok végtelenül bizonytalan és elképesztően sokszínű vonulatának áramával kell utaznunk azok felé az egyensúlyok felé, amelyekben mindannyiunk szellemisége képviselve van, hiszen mindannyiunkat egy személyes egyensúly törekvés hozott létre, és életünk egyetlen elegendően tágas perspektívája nem más, mint az oda, illetve a hozzá való eljutás. Nem a viselkedésünket kell megváltoztatni, hanem gondolkodásunkban kell átsúlyozódnunk, és bíznunk kell abban, hogy ez a belső átalakulás majd utat tör magának, előbb-utóbb külső, mások által is érzékelhető gyümölcsöt fog teremni.