Nagyra tartom a szabadságot, de nem vagyok az a típusú ember, aki gondolkodás nélkül hipp-hopp áttérítene bárkit is a liberális gondolkodásra. Ez alatt például azt értem, hogy ha egyszer valahogy (véletlenül) átkeveredem az óceánon túlra, és valahogy (véletlenül) összefutok néhány indiánnal, akiknek a földjéhez, meg az életteréhez egyébként semmi közöm sincs, akkor nem játszom el a nagy arcot, hogy vagyok a szabad, felvilágosult félisten, ők meg az elmaradott sárevők, hanem tudatában vagyok annak, hogy én is rab vagyok, a magam kis torzulásaim rabja, ahogy ők a hagyományaik, meg az életmódjuk rabjai talán (bár az utóbbi nem biztos), és tudatában vagyok annak, hogy ha van is valamilyen relatív szabadságom, az akkor is csak egy évezredes kultúrának köszönhető, amelyben sok ősömmel együtt felnőttem, és nem várom el azoktól, akiknek az a kultúra teljesen ismeretlen, hogy két nap alatt megértsenek belőle bármit is, illetve két hét alatt eljussanak oda, ahová a mi is csak generációk hosszú során keresztül jutottunk el. Meg azt értem, hogy ha leáll velem beszélgetni X, Y és Z, és azt látom rajta, hogy kötik őt bizonyos előítéletek, gondolkodási sémák, akkor jó sokáig valószínűleg semmit sem fogok mondani neki ezekről a benyomásaimról, hanem először megpróbálok kialakítani vele egy olyan személyes kapcsolatot, egy olyan kontaktust, amelyben már lesz valamennyi súlya és elfogadhatósága a szavaimnak. Meg azt értem, hogy nem akarom kizavarni az embereket a templomokból még akkor sem, ha momentán magam nem járok oda, mert tudom, hogy a hagyományok, a vallások tisztulása egy borzasztó összetett folyamat, rengeteg nagyon érzékeny pontot érint, rengeteg esetlegességtől függ az, hogy ki hol tart benne, és ezért minden arról szóló kommunikáció borzasztó sok figyelmet, és ugyanannyi egyéni mérlegelést követel. Meg azt értem, hogy senkitől nem akarok elvenni semmit, még az elmaradott, buta szokásait sem, amíg nem vagyok egész biztos abban, hogy tudok neki adni valami sokkal többet ahelyett, és nem vagyok egész biztos abban, hogy fogom is adni neki azt a sokkal többet, amíg csak élek. Nagyon nagy felelőtlenség lerombolni a másik várát úgy, hogy nem adok neki semmit cserébe, még akkor is az, ha a vára jórészt várbörtön. Akinek a várait lerombolod, azért egy életre felelősséggel tartozol, azt az embert Neked kell majd megvédened, ha a jövőben bármi éri, különben csak elárultad őt, kitaszítottad a semmi közepére és ott hagytad csupaszon, fegyvertelenül ebek harmincadjára. Különben csak azt csináltad vele, amit a világ csinál olyan rondán visszaélve a szabadsággal, ahogy még soha semmivel nem éltek vissza. Felnőtt, értelmes szabad embereknek legyen elég eszük, és vigyázzanak! Ha azt érzed, hogy Te már egy kicsit szabad vagy, akkor úgy nyúlj ahhoz a nem szabadhoz, mint a hímes tojáshoz. Mert ha az operációd közben eltörik, nem fogja senki se összerakni őt Helyetted. Olvasd el Máté 12-t, Jézus világosan elmondja, milyen kockázatokat vállal az, aki felelőtlenül szabadít fel valakit, csak senki nem érti meg a szavait, mert sokkal könnyebb visszabüfögni a világ gyomrának gőzeit, mint értelmes emberhez méltó módon kockázatokat mérlegelni és a mérlegelés eredménye szerint cselekedni...
Mikor a
tisztátalan lélek kiszáll az emberből, puszta helyen bolyong, nyugtot keres, de nem talál. Akkor azt mondja: visszatérek házamba, ahonnét kijöttem. Amikor odaér, üresen találja, sőt még kisöpörve és földíszítve is. Erre elmegy, hoz magával hét másik lelket, magánál is gonoszabbakat. Bemennek és ott laknak. Annak az embernek a sorsa pedig rosszabbra fordul, mint előbb volt. Így jár ez a gonosz nemzedék is.
---------------------------------
Nagyon fontos a szabadság, de egészen más módon kell küzdeni érte, mint ahogy általában szoktunk. Nem lehet rendszert váltani fegyverrel vagy politikával, idő, sok idő, rengeteg lemondás, nagy tudati átalakulás, formálódás kell hozzá olyan területeken, ahol az emberek legnagyobb része rettenetesen nehezen mozdul. Úgy nem lehet elérni semmit, ahogy azt most sokan képzelik, hogy kiűzni az oroszokat vagy a FIDESZ-t, az ugyanis totális zsákutca. A demokrácia nagyszerű de Szókratész fajsúlyú emberek kellenek hozzá, akik készek a mérget is kiinni. Áldozat nélkül nem megy semmi, ami áldozat nélkül való, az csak hőzöngés, lárma. Mit gondolsz, mért várok még mindig arra a hölgyre, akiről Te is nagyon jól tudsz? Mert időt adok neki arra, hogy szabaddá váljon, szabaddá érjen és szabadon döntsön! Na, ennek van értelme! Ilyesmiket csinálj, mert ez távlatos, arányos kiegyensúlyozott szemlélet, miközben Orbán gyalázása semmi, olyan egysíkú és olyan sztyupid gondolkodás a szabadságról, hogy az ember szíve belehasad. Értsd már meg végre a szabadság nevű fogalom végtelen összetettségét és sokarcúságát, és azt, hogy még sebész szikével sem lehet közelíteni hozzá, nemhogy gépfegyverrel! Értsd meg, hogy olyan titkok előtt állunk, amelyek minimális értéséhez se nagyon nőttünk még fel, értsd meg, és borulj le, és örülj, ha szabad vagy, de legyél tudatában a felelősségednek, és legyél tudatában annak, hogy a szabadságod nem piaci portéka, és szinte érthetetlen, hogy mért juthattál hozzá egyáltalán! Legyél tudatában mindannak, amit az előbb írtam, hogy milyen nagyon sokkal tartozol mindenkinek, ha csak egy kicsit is meglebbented a fátylát! Vigyázz vigyázz, legyél óvatos és főleg azt ne hidd, hogy annak, ami a politikában szabadságnak van címezve, bármi köze is lenne a szabadsághoz, mert már ötszáz éve se volt, és azóta a helyzet csak romlott Állj le az ideológiával, állj le a tudatmódosított gondolkodók aránytalanságainak szajkózásával, ne állj be a civilizáció imádók vallásába, ne legyél liberális, ne formálj, és ne alkalmazz torz képet a szabadságról, ne pusztítsd azokat a kiegyensúlyozott reflexiókat, amelyekre oly nagy szükség lenne, inkább segíts a jobb értésben, Te magad is keress, kutass, éld át az árnyalatok gazdagságát és legyél nagyon óvatos és megértő és szeress!
---------------------------------
Nincs az a csodálatos rendszer, amely az ember nélkül működni tudna.
Ha az ember nem tud felnőni hozzá, nem ér semmit. Ezt a kérdést
lehetetlen megkerülni. Lehet az a rendszer kristálytiszta, lehet benne
olyan fogalmi precizitás, hogy a matematika is megirigyelné, ha nincs
hozzá ember, semmit nem ér, és korrumpálódni fog a másodperc törtrésze
alatt. Ezért nem lehet rendszerekben gondolkodni, ezért kell
sokkal-sokkal tovább menni. Ezért van még mindig sokkal több kérdés,
mint válasz, és ezért van tisztulás, érés mindenben, ami csak történik,
ha hagyjuk, ha nem akarunk népmozgalmat csinálni belőle, ha vállaljuk a
saját részünket, de nem többet annál, ha tudjuk, hogy hol vannak az
illetékességünk határai, és azokat nem lépjük át, ha tudunk alázattal és
megértéssel közeledni a egymáshoz, és ha tudunk felelősséget is vállalni
egymásért, különösen azokban az esetekben, amikor valahogy egymás mellé sodort minket az
élet, és szóba került köztünk pár kis téma, olyanok, mit a szabadság, mondjuk...
---------------------------------
Végtelenül mély, szent és intim dolog a szabadság, és alig van fogalmunk
arról, hogy mit jelent. Olyan, mint egy Bach fúga, mely a gótikus katedrálisok ívei alatt zúg fel, olyan, mint a reggeli napsugár, mely a szélesre tárt ablakon át ömlik be a szobába, és olyan is, mint a telihold, mely lopva hálószoba titkok ezreit világítja meg, miközben a keleti égboltról a nyugatira vándorol át. Úgy lépj be a szabadság birodalmába, ahogy egy templomba lépsz be, úgy gyönyörködj benne, ahogy fényárban úszó nappalid látványában szoktál gyönyörködni, úgy érintsd, ahogy kedvesed meztelen testének vonalait szoktad simogatni az ágyban, amikor Hozzád bújik. Ha majd meghaltál a szabadságért, akkor kicsit többet fogsz tudni róla, addig pedig engedd, hogy hasson Rád, alakítson át, és felnőtt emberré tegyen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése