Klímacsúcs

Tavaly télen a Bükkben kirándultam,
Egy szem hó nem sok, de annyi se volt,
Most pedig tele van a szóbeszéd azzal,
Hogy a Maldiv-szigetek el fognak tűnni,
És a nagy ausztrál korallzátonynak is
Meg van számláva minden perce

Ez a folyamat tehát törvényszerű?
Nem lehet elkerülni a gleccserek olvadását,
Vagy az óceánok vízszintjének életteret romboló,
Városok ezreit, emberek millióit sújtó emelkedését?
Megállíthatatlan e szomorú változás sor?

Amíg azt hisszük, hogy igen,
Addig persze...

Van sok olyan jelenség, amelyet törvényszerűségnek aposztrofálunk, és közben nem vesszük észre, hogy azok pont az aposztrofálástól válnak valóban törvényszerűséggé. Az önbeteljesítő jóslatok esetével állunk szemben ilyenkor, amelyek azért tudnak beteljesülni, mert a tudatunkban előzőleg már beteljesítettük azokat. Minden egyensúly vesztésként bemutatkozó esemény - legyen az akár a klímaváltozás, akár egy járvány, egy gazdasági válság vagy mondjuk az iszlám állam szörnyű devianciája - tudati zavarra megy vissza, a mi belső, tudati megborulásaink szövevényes rendszereiből keletkeznek és vetülnek ki a szemünk elé ezek a szörnyű képek. A világ körülöttünk csak azért pusztul, mert először is mi, emberek pusztulunk, és ez a belső, szellemi pusztulás materializálódik a körülöttünk lejátszódó jelenségekben. Ha el akarjuk kerülni ezeket a tragédiákat, akkor gondolkodásunk, eszmélésünk legbensőbb területeire figyeljünk elsősorban, és engedjük, hogy személyes jelenlétünk rendet tegyen bennünk. Ha vállaljuk, ha teljes egészében átéljük azokat a tudatfejlődéseket, amelyekbe egyébként az élethelyzeteink természetes módon is visznek minket, ha egészségesen és emberhez méltóbban fogunk gondolkodni, ha a felelősségtudat, az odaadás és a készség növekedési pályára áll bennünk, az átkos bűbájok is meg fognak törni kívül, és akkor majd nem kell annyi tragédiát látnunk magunk körül. Viszont ebben a tudatfejlődésben a ránk eső részt senki nem fogja helyettünk elvégezni. Ne számítsunk arra, hogy a rossz tendenciákat majd valaki más megállítja. Azokat nekünk magunknak kell megállítani, viszont amíg nem értjük meg valódi szerepünket, és létbeli kötelességeink elől mindenféle könnyebb utakon való járásba menekülünk, addig nem leszünk képesek rá.