Nem tudom, mi kell még? Kristálytisztán látszik, hogy azokat az ellentmondásokat, amelyek az iszlám terror előretöréséhez vezetnek, itt, Európában mi magunk is hordozzuk, azokat a jelenségeket, amelyeket annyira szeretnénk kívülről érkezőnek láttatni, mi magunk is generáljuk. Nem az iszlám fundamentalizmus, hanem a kiüresedett, tartalmatlan kereszténység. Mi magunk, a legártatlanabbnak mondott, vagy magukat annak tartó családok sarjai is például. Minden előzmény nélkül, jól szituált közegben felnövő gyerekek mondják ki egyszer csak azt, hogy elég, köszönik, de nem kérnek többet ebből a gyönyörű cukormázból, és hagyják itt az egészet, és mennek el maguk se tudják, hogy hova, csak minél messzebbre ettől az őrült ürességtől, el ebből a rettenetes virtualitásból, amely itt körülveszi őket. Nem kéne ezen egy picit elgondolkodni? Nem kéne feltenni a kérdést, hogy akkor most mire elég az a jól szituáltság, amelybe gyermekeinket igyekszünk belenevelni, ahelyett, hogy becsületesen elmondanánk nekik, hogy a jól szituáltság önmagában édes kevés, mert az önmagában az emberi lét alapproblémái közül számosra képtelen megoldást kínálni? A demokrácia csúcsán álló nyugati társadalmak olyan hajszálrepedései, mint amilyenről a fenti cikk is szól, igen jól mutatják, hogy valami bűzlik Dániában. Mért nem akarunk ezen a szálon elindulni? Mért vonulunk el az elméleteink, a forma túlhangsúlyozásaink, a programozottságaink, különböző kisded játékaink védőbástyái mögé, és keressük a hibát mindenütt, csak magunkban nem? Amiről nem beszélünk, amire nem gondolunk, az nincs! Tényleg nincs? És amikor majd a mi házunk előtt fog bombát robbantani, akkor is azt fogod mondani, hogy nincs? Akkor többet fog robbantani. Addig fog robbantani, amíg el nem hiszed, hogy van. Mert ez az egyetlen vágya, kimondani, hogy "Jelentem itt vagyok, és nem akarom, hogy levegőnek nézz, mert eddig már milliószor annak néztél, és nekem ebből most már egyszer s mindenkorra elegem van!". Minden merényletnek ez az egyetlen mondanivalója. Nem hallja meg senki a bombák robbanásában ezt a jajkiáltást? Ha nem hallod meg, akkor öntudatlanul talán, de Te is bombákat telepítesz emberi szívekbe, hogy ott robbanjanak fel először, és utána majd az anyagi világban is. (Ott ugyanis csak az tükröződik vissza, ami a szívekben már réges-rég lejátszódott.)
Beszippantja? Kérem szépen, ahol nincs űr, nincs vákuum, nincs légüres tér, ott nem lehet beszippantani senkit. Ha Európa tudná, hogy mit akar, akkor a lányai és a fiai is tudnák, és akkor ezeknek a fiúknak és lányoknak nem kéne hiányérzetük égő fájdalmára máshol keresniük gyógyírt. Mert itt most űr van, talajvesztettség van, káprázat hegyek vannak, a személyes jelenlétből való kiszakítottság van, és ezt páran már érzik, még akkor is, ha nem jól reagálják le, mivel soha senki nem segített nekik, hogy elkeseredésükből fakadó problémájukat jól oldják meg, haragjukat, dühüket jó mederbe tereljék. Nem szégyelljük magunkat emiatt? Tényleg mindent megtettük értük. Dehogy tettünk, még csak nem is értjük őket. Az ókori görög demokrácia örökösei, Szókratész örökösei állig felfegyverkezve őrzik Párizst, Brüsszelt, Hannovert a barbár hordáktól... Ennyire futja abból a szellemi hagyományból, amelyen mindannyian nevelkedtünk? Ezeknek az örökösöknek már fogalmuk sincs arról, hogy honnan jöttek, és teljesen képtelenek fiaik és lányaik elé olyan célokat kitűzni, amelyért ők érdemesnek fogják találni az életet. Mert jóformán egyetlen cél van forgalomban, a jólét kába bódulata, meg az anyagi biztonság önző kuporgatása, de hát az nagyon szűk cél a léleknek, a lélek sokkal-sokkal többet akar, fejlődni, nőni, kiteljesedni vágyik, és ha arra nem képes, mert nem kap hozzá semmilyen impulzust, akkor egyszerűen megőrül. Ha ezt senki nem érti meg, és senki nem közvetít a talajvesztett fiatalok felé olyan valódi célokat, amelyekért érdemes élni, sőt akár meghalni is, akkor azok a fiatalok teljesen érthető módon elmennek, és megpróbálják megkeresni azokat a célokat máshol, és fognak találni olyan kufárokat, akiknek nagyon jól fog jönni az ő szerencsétlenségük, mert a saját szerencsétlenségüket is rég beleforgatták már a háborúba, hogy történjék valami, és ha már ők nem tudnak épülni, akkor legalább pusztuljanak sokan másik is.
Keresztény világ, keresztény Európa! Vigyázz, mert el fogsz hullni, vigyázz, mert nem tudod, mit akarsz, vigyázz, mert nem gondolsz bele az ellentmondásaidba, és ezzel a viselkedéseddel csak fokozod a feszültséget, amelytől már most is recsegnek az eresztékeid. Szembesülj magaddal, lásd meg, hogy mit nem adtál meg gyermekeidnek, és értsd meg, hogy mért keresnek ők máshol értelmet az életük számára. Értsd meg, amit nem akartál megérteni soha, öleld magadhoz azokat a fiaidat és lányaidat, akik még itt vannak, és mutasd meg nekik, hogy itt is érdemes élni, itt is lehet szeretni, vannak nagy lehetőségek, a lelkük itt is ki tud bontakozni, itt is tudnak égni, nőni, naggyá válni, felmagasodni, égig érni akár, ha akarnak. Mutasd meg nekik ezt az utat példáddal, az áldozatoddal, a Te saját törekvéseid tisztaságával és mélységével. Ha majd ezt érzik maguk körül ezt a tüzet, ha lesz inspiratív, repítő szellemi közeg, fejlődés, kibontakozás, növekedés számukra, akkor be fognak állni ők is ebbe a közegbe, és ők is oda fogják tenni magukat mindenkiért. Legyen nekik itt olyan út, amelyen járhatnak, és akkor nem fognak elmenni sehová.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése