A lélek vágya

Még nem vagyok kész ember, még növekednem, alakulnom kell, és úgy, ahogy azt belső lényem kéri, azzal a fejlődéssel, amelyre a lélek vágyik bennem. Szükséges, hogy megtörténjenek velem bizonyos események, mert csak azok, és az azokból fakadó tanulságok képesek elég mélyen hatni rám. Nélkülük rossz beidegződéseim örökre megmaradnának, azok a leegyszerűsítés falak pedig, amelyeket valamiféle biztonságérzetért vagy egyéb könnyebbségekért építettem, vagy engedtem magamra épülni, nem omolnának le soha. Minden történést - legyen az, akár örömteli, akár fájdalmas - törekszem ezzel a felismeréssel és e felismerésből fakadó hálával fogadni. Indíttatásaimat követem, ám elállok azoktól, ha úgy érzem, hogy törekvéseim kimozdítanak önazonosságom erőcentrumából. (A saját erőcentrumából kimozdított ember ugyanis báb, belső tartás híján nagyon gyorsan idegen erők uralma alá kerül, vagyis manipulációk áldozatává válik.)