Ki van a sisakrostély és ki van a fátyol mögött?: Még egy őrült vers

Érzékeny, sebzett, szeretni és szeretve lenni vágyó ember vagyok, mint a világon mindenki. Eddigi életem során rengeteg bánat és rengeteg öröm ért, voltak szinte felfoghatatlan csúcsélményeim, de jó sok poklot is megjártam már. Van három csodálatos gyermekem, van sok jó barátom, és van egy lány, akit nagyon szeretek, de akiről még nem tudom pontosan, hogy mi lesz vele. Koromhoz képest jó fizikai állapotban vagyok, a létfenntartó munka mellett amatőr szinten sportolok (főleg kerékpározom, és futok), olvasok és írok, de van még ezer más dolog is, amely fontos szerepet játszik az életemben, vagy inkább játszana, ha jutna rájuk időm. Azt tartom, hogy mindenki maximálisan legyen jelen az élethelyzeteiben, intenzíven éljen át mindent, amit a napjai hoznak, függetlenül attól, hogy kik milyen előjellel értékelnék a vele megtörténő eseményeket. Azért kell így tenni, mert semmi más nem tudja felszabadítani és munkára fogni az emberben rejlő letapadt erőket, semmi más nem tudja kiásni a félelmekkel, illetve a túlzott önféltéssel rég betemetett talentumokat. Nem hiszem, hogy létezik jó és rossz önmagában, inkább azt hiszem, hogy a dolgoknak és az eseményeknek helyénvalóságuk van, vagyis jóságukat az dönti el, hogy valók-e oda, ahol megjelennek, megtörténnek vagy sem. Vallom, hogy embernek törekednie kell arra az egyensúlyra, amelyben ez a helyénvalóság egyre jobban bemutatkozhat, és azt is, hogy az emberek, elsősorban pedig a nyugati civilizációban felnőtt emberek egyik problémája pont az egyensúlyérzék hiánya, mely abból fakad, hogy idegenkedik élete szolgálatként való felfogásától.

Ki van a sisakrostély és ki van a fátyol mögött?

Oldalak

2016. június 10., péntek

Még egy őrült vers

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése