2016. június 5., vasárnap

Alfa-béta (levél a Velvet-nek)

Megcsaltam 32-szer (link)

Én elhiszem, hogy a forgalomban lévő szocializálódási sablonokat követő viselkedések nem képesek kibontakoztatni senkiben személyisége azon összetevőit, amelyek a nemiségéhez kapcsolódnak. Azt is elhiszem, hogy ez őrült nagy baj, és forrása egy olyan feszültségnek, amely igen változatos menekülési kísérletek felé vezető kirobbanásokat okozhat. Azt viszont nem hiszem el, hogy Klaudia válasza, a párhuzamosan futó alfa és béta kapcsolat fenntartása, bármit is megoldana a számára. Az ember valóban nem az, akit a szocializálódási minták egyike vagy másika rávetít, de legalább annyira igaz az is, hogy nem egy állati ösztönvilág törvényei diktálják számára a nemi szerepet, nemi szerepe nem egy automatikus, kész adottság, hiszen annak egy tudatos személyiségfejlődés eredményeként kell kitisztulnia benne. Azokkal, akik elindulnak, megteszik az első lépést, észreveszik, hogy a környezetük által felmutatott kép számukra nem elegendő, és fellázadnak ellene, nem az a baj, hogy erre rászánják magukat. A baj az, hogy nem haladnak tovább következetesen önmaguk mélyebb megismerése felé, az első felvillanó fényen megállnak és azon égetik magukat, emberi lényük méltóságát, ahelyett hogy további lépések sokaságával jutnának közelebb életük, létük alapösszefüggéseinek megértéséhez. Klaudia megtette az első lépést, ezért dicséretet érdemel, de további lépések is várnak rá, amelyekre előbb vagy utóbb egyre súlyosabb válságok fogják figyelmeztetni őt. Nektek pedig azt szeretném üzenni, hogy mostani állapotához vezető résztanulságokat nem kéne önmagában, egyéb értelmezés nélkül bemutatni hiszen egy ilyen egyoldalú, nem eléggé megtámasztott, nem eléggé megmagyarázott bemutatás megtévesztő, másokat is megállíthat, megzavarhat, lefékezhet azon az úton, amely őket életük, létük és benne nemiségük mélyebb megismeréséhez vezethetné.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése