Durva molesztálás - enyhe ítélet (link)
Azt kell mondanom, hogy ezúttal példás bírósági döntés született. A joggyakorlat eleve borzasztóan nehéz terület, mert a bűnösök soha sem csak azok, akiket végül a bíróság elítél, sőt az esetek nagy többségében ők tehetnek kevésbé arról a rosszról, amelyik megtörtént általuk, hisz azt általában számtalan aprónak tűnő, de valójában nagyon jelentős torzítás vezeti fel, készíti elő. A konkrét eset minden részletét lehetetlen megtudni egy ilyen terjedelmű cikkből, de azt tudom, hogy a ma felnövő fiatalok szinte kivétel nélkül egyáltalán nem létező vagy komolyan sérült nemi tudattal érkeznek a felnőtt kor küszöbére, és erről a legkevésbé sem ők maguk tehetnek. Nincsenek példaképeik, nincsenek olyan szüleik, akikre tekintve eltanulhatnák a férfiasságot és a nőiességet, egyszerűen hiányoznak azok az erővonalak, amelyek mentén esélyük lenne férfivá és nővé fejlődniük. Biológia értelemben megérnek, tudati, szellemi értelemben viszont nem (mint ahogy én sem értem meg), sőt azt mondhatom, hogy a tudatos, szellemi értelemben vett érés egy sokkal későbbi életszakaszra tevődik át, ha egyáltalán lezajlik belőle valami. Ilyen körülmények között a fiatalokat elítélni nagy galádság. Ha valakit, akkor inkább a felnőtt társadalmat kéne elmarasztalni, akik képtelenek bemutatni a nemiség vonzó felemelő távlatait fiataljaink számára. Fiaink, lányaink nem romlottak, egyszerűen tükröt tartanak nekünk, megmutatják azt, hogy mi elől tértünk ki mi magunk is, és mivel tettünk borzasztó terhet a vállukra. Nem börtönbe kell zárni őket, hanem végig kell járni velük az útjukat, amely egyben a mi eddig elsunnyogott, elkerült utunk is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése