Nagyobbik lányom aggódó hangnemű levelére a következőt írtam:
Én már régóta aggódom, de nem csak Európa, hanem az egész világ sorsát illetően is. Mert az nem megy, hogy félmilliárd ember dőzsöl, miközben 6 és fél milliárd nyomorog. Ez egy olyan globalizált, minden mindennel összefüggő világban, mint a jelenlegi nem lehet tartós állapot, ezek a különbségek olyan feszültségeket halmoznak fel, amelyek valahol robbanni fognak. Európában történtek szép dolgok, létrejöttek szép országok, szép városok, de a tudati fejlődésünk messze nem volt olyan átütő erejű, mint a technikai, és most éppen ott tartunk, hogy nagyon szétnyílt az olló két szára. 500 millió embernek papíron nevetve be kéne tudni fogadni 2 millió menekültet, de a valóságban beletörött a
bicskánk. Akkora égés volt a világ többi része előtt, mintha felgyújtották volna Rómát. Van egy gyönyörű ideológiával megtámogatott eszme, de mit ér, ha nem védhető, ha nem váltható gyakorlatra, ha csak az ünnepségeken világít, ha az emberek nagy, illetve egyre nagyobb százalékát nem tudjuk meggyőzni arról, hogy az majd jó lesz nekik. Jó volt kiszabadulni a vasfüggöny mögül, elmenni Európa nagyvárosaiba, de rettenetes szembesülni azzal, hogy ezeket a nagyvárosokat most belengi a félelem. Hogy a francia hatóságok kénytelenek voltak betiltani az EB mérkőzések kávéházi teraszokon való kivetítését. Rettenetes szembesülni azzal, hogy egy felől nagyon világos előttem még az öngyilkos
terroristák indítékrendszere is, másfelől viszont nagyon világosan látszik az is, hogy ezzel az indítékrendszerrel jóformán senki sem akar szembenézni, és így aztán nyilván nem is lesz más, mint egy fokozódó fenyegetettség egyre több tragédiával. A Brexitben annyi a jó, hogy talán elgondolkodtat pár embert, illetve rádöbbent sokakat arra, hogy ez így nem mehet tovább. Hogy szükség van egy felelősebb, tudatosabb, ön- és társkímélőbb, a természeti, a szociális és a mentális környezetet is védő szemléletre, valamint sokkal több szolidaritásra és figyelemre egymás iránt. Hogy ez az esély gyümölcsöt terem-e vagy sem, az jórészt rajtam és Rajtatok is múlik. Abban nem szabad gondolkodni, hogy majd a politikusok megoldják. Nem fogják megoldani. A világ olyan lesz, amilyenné mi alakítjuk. Ha jóvá alakítjuk, akkor jó lesz, ha rosszá alakítjuk, akkor pedig rossz lesz. Ennyire egyszerű! Hajrá!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése