Zikavírus (link)
Nem vagyok szakember, és nem tudom megállapítani, hogy összességében hány trópusi betegség megfékezésében szerzett az emberiség elévülhetetlen érdemeket, valószínűleg nem kevés ilyen van. Bizonyára vannak olyan területek, ahová ma biztonságosabb utazni, mint mondjuk száz vagy kétszáz éve, én is elég nyugodt szívvel engedtem el a lányomat Thaiföldre tavaly például...
Viszont nekem az olyan cikkekből, mint a fenti, nagyon hiányzik néhány triviális összefüggés említése, mert azok nélkül nem teljes a kép. Azokon a területeken, ahol egy virulens trópusi bioszféra találkozik a modern gazdaság számtalan - nem is igazán csillapított - környezeti hatásával, az élővilág eredendő mikroegyensúlyainak ezrei borulnak fel, és adnak tág teret különböző korábban nem létezett dominanciáknak, illetve olyan mutációknak, amelyek eddig a természet önszabályzó folyamatainak hatékonysága miatt nem létezhettek. Fogalmunk sincs arról, hogy az így létrejövő boszorkánykonyha mit fog kifőzni nekünk, de abban elég biztosak lehetünk, hogy nem lesz benne sok köszönet. Ha reálisan, vagyis ebből a szempontból szemléljük a zikavírus áldatlan felbukkanását, illetve az általa ártatlan emberek tömegeinek okozott bajt, akkor nyugodtan kimondhatjuk, hogy semmi meglepő nem történt, illetve pont az történt, amire számítani is lehetett. Persze, erre nagyon könnyű legyinteni, mondván, hogy: ugyan, hol itt a kapcsolat?! Mert a kapcsolat tényleg kibogozhatatlan, hisz környezetünk belső, rejtett összefüggéseinek néhány százalékával sem vagyunk igazán tisztában, viszont attól, hogy kibogozhatatlan, még létezhet, illetve én azt gondolom, hogy létezik is, sőt az ellentétes feltételezést tekintem légből kapottnak, ideologikusnak, elterelőnek, más szóval hazugnak. Nyilván nem arról van szó, hogy csukjuk be a boltot, és másszunk vissza a fára. Viszont legyünk tudatában annak, hogy ez a szép új világ még nem annyira szép, mint amilyen szép lehetne. Ha a szörnyülködő, sápítozó, vagyis jól eladható index-es cikkek végén legalább egy utalás erejéig megvillanna az ember-természet viszony harmonikusnak már/még távolról sem mondható jellegéről, illetve civilizációnk azon kockázatairól, amelyeket még mindig messze nem súlyuknak megfelelően kezelünk, az jó irányba vinné el az olvasók gondolkodását. Egy érettebb, mélyebb értés, egy érzékenység, egy óvatosság kezdene kialakulni így sokak tudatában, mely biztonságosabb, figyelmesebb, felelősebb döntések meghozatalára sarkalhatna minket, és a valóságosabb elköteleződésekre a jövőért, és azért a bolygóért, amelyet gyermekeink fognak örökölni tőlünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése