Kívül a "művön" (levélrészlet)

Kívül a művön

A jövő nem a jelen, a kerteket újra kell ásni, nem lehet azokat a közelítéseket alkalmaznunk ma is, amelyeket eddig használtunk. Újra kell gondolni létünk alapkérdéseit, újra kell gondolni a súlyainkat, és többek között újra kell gondolnunk a műalkotásainkhoz való viszonyainkat is. Nem új dolog ez, évek óta próbálom mondani Neked, az utóbbi időkben is nagyon sokat írtam erről. Ezért beszélek új esztétikáról, ezért beszélek az értékskálák relativitásáról, ezért mondom, hogy a feladatunk nem a régi életképtelensége miatti hisztizés, hanem az új, az életképes megtalálása. Az új bor új tömlőbe való! Ugyanaz, mint az új típusú demokrácia, amelyről pár napja írtál, csak még több. Beszélgetni kell, fel kell vetni kérdéseket, és meghallgatni mindenkit. MINDENKIT! Nem csak a művelt elitet, hanem a legutolsó, legnyomorultabb büdös hajléktalant is, mert ő is ember, és lehet, hogy ő fog engem megmenteni holnap, amikor már mindenki más lemondott rólam. Erről beszélgessetek, ezt vessétek fel. Ne a középső ujjaitokat emelgessétek, mert azzal nem csináltok semmit. Műhely legyen, valódi szellemi kertásás, nyitott, bátor elrugaszkodás, az új akarása! Menjetek, menjetek, csináljátok, de ne akadjatok meg a 2%-nál, cincáljátok szét egymást, legyen valami, szülessen valami új, valami olyan, amire éhezik a világ, csak még nem meri kimondani, mert még nem jutott el odáig, hogy az éhségéről beszélni merjen. Mindenkiben ott van a vágy a többre, de senki nem mer beszélni róla. Mindenki a szólamokat pufogtatja, és senki nem meri észrevenni, hogy a király pillanatnyilag meztelen. Ha valamit akartok csinálni, a vágyaitokról beszélgessetek, a legmélyebb vágyaitokról, keressétek meg azokat, hozzátok fel a szívetek mélyéről, és játsszátok el egymásnak és nekünk. Kell, várjuk Tőletek!