Szexuális zaklatás után

Az előző bejegyzésben szereplő két mondat lavinát indított el. Következzék néhány levélrészlet, valamennyi az én tollamból, mert másét nem osztom meg soha a blogon:

Mit lehetett volna csinálni? Szeretni és megbocsájtani és elfelejteni, és megmagyarázni neki, hogy ő is elfelejtheti nyugodtan. Ha ezt a közössége elmagyarázná neki, akkor el is felejtené, és lenne még pár boldog éve. És a közösség is boldogabb lenne sokkal....

Létezik olyan, hogy valaki megbánja azt, amit csinált, létezik olyan, hogy a tékozló fiú hazatér, és akkor őt meg kell ünnepelni, és nem leküldeni a pincébe, hogy ott senyvedjen, amíg meg nem hal. Ki fogja ezt megmondani a világnak, ha nem a keresztények? Hol van itt Jézus? Minek akkor iskola? Minek akkor keresztény iskola? Nem veszi észre senki, hogy ezek milyen égbekiáltó torzulások? Ha ilyen terheket viszünk magunkkal, akkor persze, hogy nem fog működni semmi, akkor persze, hogy belefulladunk a saját tehetetlenségünkbe...

Van olyan, hogy valaki meggyógyul. Kleptomániás, szadista, pedofil, leprás, gyilkos, bárki. Mert a személyiség nem egy befejezett, lezárt, bebetonozott adottság. Azt nem mondom, hogy könnyen, de ha az illetőt szeretik, és áldozatot hoznak érte, akkor előfordulhat. És aki maga is lép a saját gyógyulása felé, az meg pláne! Ha ezt már a keresztények sem hiszik, akkor ki fogja bemutatni? Hiszen ez az evangélium, hiszen Jézus sem csinált semmi mást, csak ezt mondta el minden lehetséges módon!

Nem a bencésekről szól ez meg nem is rólam vagy Rólad. Azokról az ellentmondásokról szól, amelyeket mindannyian hordozunk, és amelyek tisztázása felé olyan rettenetesen nehezen mozdulunk el. A hazugságok tengeréről, amelyben a legnagyobb lelki nyugalommal élünk. Mindenki. Anélkül, hogy akár csak sejtésünk lenne arról, hogy valójában mit csinálunk.

Bizonyára ugyanezt tettem volna, mert semmivel sem vagyok jobb náluk. Máshogy alakult az életem, másra lettem érzékeny, de ez nem az én érdemem, és nem is azért írtam, hogy dicsekedjek vele, hanem azért mert észbontó hazugságokban élünk, és ezeket a hazugságokat alig kapiskáljuk. Mindenki játszik egy szerepet, amelyik a keze ügyébe esik, csak azért, hogy ne a saját történetét kelljen eljátszania, mert az utóbbi legalább egy nagyságrenddel nehezebb. Se szeri se száma a hamis identitásoknak, amelyek mögé azért rejtőzünk, hogy a magunkra vonatkozó kérdést ne kelljen feltenni. A legszomorúbb ebben a pannonhalmi történetben is az, hogy a testvérek nem magukat adják, hanem azt a gondolkodást, ami ráépült a közösségükre a funkcionalitásuk fenntartására vonatkozó követelmény miatt. Nem ők az egyetlenek, és biztos nem is a legrosszabbak, ha egy pedofil pap bárhol előkerül, akkor olyan bántó a megbélyegzés, hogy sírva tudnék fakadni. Mert a pedofil pap sem rosszabb ember, csak máshogy beteg, de ez így nem fog lejönni soha, így csak az fog lejönni, hogy van egy nagyon gaz, és van a többi, aki mind tiszta bárány, legalábbis kis híján. Na erre mondom én, hogy köze sincs az evangéliumhoz, meg a valósághoz se És azért nincs mert fontosabb nekünk a szerepünk, mint mi magunk, a mi belső valónk, akiért pedig megszülettünk. Minden vallásnak minden ideológiának minden elméletnek itt van a rákfenéje, segíthet de csak akkor ha nem növi túl a saját telkét, mert ha ezt megteszi, akkor illegitimmé válik, kifordul magából, ha arra használjuk, hogy magunk elől bújunk el velük. Jézus semmi mást nem mondott csak azt, hogy az legyél, aki vagy, aki a Te legmélyebb legszemélyesebb lényed Benned, hogy az életed a hozzá, odavaló fejlődés legyen, és erre jön a vallás a maga földi követelményeivel, és mindent mond arról hogy ki legyél Te, csak azt nem, amit Jézus mondott, és ezen fejre is áll az egész. Nem vagyok jobb senkinél, nem is akarok jobb lenni, de van egy nehéz élethelyzetem, amely hála Istennek komoly kérdésekkel szembesít. És hála Istennek van pár barátom akik szintén. Nem akarom megoldani a bencések problémáját, azt oldják meg ők, de a történetük tanulságát sem akarom elvéteni. A tanulság az, amit az egyik barátomnak is leírtam a héten, hogy a legnagyobb érték mindenki számára az ő személyes léte, az a belső valaki aki egy közegben növekszik, de attól teljesen független és minden másnak annyiban van létjogosultsága, amennyiben annak a belső lénynek a kibontakozását segíti, és amennyiben nem segíti, annyiban ott kell hagyni, bármennyire is fájdalmas az az ott hagyás. Sírok amikor azt látom, hogy emberek formákért élnek, átvett dolgokon vegetálnak, és a kérdést, hogy kik ők, tulajdonképpen fel sem teszik, csak futtatják azokat a programokat, amelyeket az a forma diktál rájuk. Nem szabad, nem szabad ezt csinálni, Jézus nem ezt akarta, Jézus azt akarta, hogy az élet egész ívét tudatosan járjuk be, hogy gyönyörködjünk abban a kibontakozásban, amely rajtunk magunkon megy végbe. És akkor nem lesznek ilyen torzulások, nem lesznek irodaszámra halmozódó pedofilügyi akták, nem lesznek visszatoloncolt, szinte a tengerbe visszalökött vagy sártengerbe fúló menekültek, nem lenne az az abszurditás, hogy egy 250 millió lakosú Európa nem tud mit kezdeni 2-3 millió szerencsétlennel, nem lenne ez a totális bénázás, az a világ szégyene, ami körülöttünk zajlik, nem lenne az ember, főleg a civilizált ember a xxi. század elején a föld mocska és önmaga ellensége...

Nem a bencések ellen írtam én se, hisz semmivel sem rosszabbak nálam. De azt azért látni kell, úgy érzem, hogy egy csomó zártságból képtelenek vagyunk kitörni, amíg nem rendezzük kapcsolatunkat a léttel vagy - ha tetszik - nevezzük úgy, hogy Istennel. A vallással baj van, mert a többség úgy vélekedik, hogy az már valami, hogy valaki vallásos, a vallásos már egy nagy részét letudta, pedig dehogy! Illetve ebből a közelítésből egy teljesen torz gondolkodás adódik. Az igazság az, hogy mindenki ugyanolyan nyomorult, és mindenkinek ugyanolyan szüksége van érdemi áttörésekre az életében. A körülöttünk lévő világ mérhetetlenül sok tehetetlenséget mutat, és ezeknek a tehetetlenségeknek az okát mindenkinek keresnie kell, mert egy biztos, azok az okok bennünk magunkban vannak. Ha mi jók leszünk, jó lesz a világ, ha nem leszünk jók, nem lesz jó a világ se, és arra nem lesz mentség az, hogy vallásos voltam, és az egész életemben egyházi iskolában tanítottam, sőt semmilyen más ideológia sem fogja megoldani. Ha Jézus, mint ember, valamit tudott, akkor ezt tudta. Amikor ilyesmikről írok, nem kárhoztatni akarok másokat, hanem figyelmeztetni arra, hogy még rengeteg munka van előttünk, még nem tartunk sehol, pedig kéne, hogy tartsunk. Eggyé kell válnunk magunkkal, le kell vetkőznünk egy csomó hamis súlyozást, egy csomó félrevezetést, egy csomó hazugságot, amelyet magunkra szedtünk csak azért, hogy könnyebb legyen nyomulni. Nem, nyomulni nem könnyű, nyomulni nagyon nehéz, és a vége mindig a Golgota! Ez eddig még mindig így volt a történelemben. ...nek is írtam erről a bencés ügyről, megkaptam, hogy beképzelt majom vagyok, és bizonyára teljesen igaza van. Beképzelt majom vagyok, de nem l'art pour l'art majomkodom, hanem azért, hogy az az állóvíz, amelyben tocsogunk kicsit felkavarodjék. Az összes írásomat, az egész életemet ez mozgatja, ahogy édesapámét is ez mozgatta az élete vége felé. Ő is beleöregedett, én is bele fogok öregedni, nem baj! Nyomot akarok hagyni, nem ökológiai lábnyomot, hanem a létem, az egész személyiségem lenyomatát valahol, valamin. Egyébként mindenki ezt akarja, csak az anyagi világ a legtöbb emberből már sikerrel kiölte ezt a vágyat, besorolta valamelyik fiókba, és megmagyarázta neki, hogy érezze ott jól magát, és pont. Szép új világ! Egyeske, ketteske, hármaska, ..., huszonhármaska! Balos, jobbos, demokrata, keresztény, muszlim, buddhista, Krisna tudatú, stb. Ebből, köszönöm szépen, nem kérek. Nagyon kényelmesek ezek a fiókok, sokkal könnyebb bennük az élet, mint azokon kívül, de zárt, szorult, sivár, szomorú, érdektelen mindegyik magában. Meg akarom tudni, hogy ki vagyok, ki vagyok valójában, mert biztos, hogy nem azok a vetítések vagyok, amelyek innen-onnan elértek, azoknál sokkal többnek születtem, és sokkal többet is kell tennem, mint mozizni vissza pár látványos filmeposzt. Amikor van egy ilyen ügy, csak azért írok, hogy lazuljon valami abból a töménytelen sok letapadásból, amelyek leláncolnak minket. És ugyanezért tartok ki ... mellett is, amíg nem lesz vele valami, és ugyanezért akarom körbefutni a Balatont is, meg még sorolhatnám, mint ahogy sorolhatná bárki a maga kis dolgait. Főleg ha lennének saját dolgai...