Azért van

A legfontosabb a saját tudati áthangolódásunk, az érzékennyé válásunk. Mert évtizedeken, évszázadokon keresztül tartottuk magunkat távol egy csomó problémától teljesen indokolatlanul tulajdonképpen - mondván, hogy nem a mi dolgunk, pedig ki másé lett volna - és e viselkedésünk folyományaként a problémáink lassan kezdik elérni a kilincset. Talán magamon tapasztalom a legjobban, hogy mennyire nem hatják át az életemet olyan nagyon fontos szempontok, amelyek sok más ember életében markánsan jelen vannak, illetve mennyire távoli tőlem minden, ami nem szűk életterem jellemzőiből következik. Egyre világosabban érzem, hogy így nem lehet élni. Tudomásul kell vennem, hogy az életemben minden azért van, a reggeli felkeléstől az esti lefekvésig, hogy alakítson, tudatilag formáljon, neveljen, érzékenyítsen, hogy lássak meg mást is, nem csak azt, amit eddig láttam, hogy értsek meg olyan embereket, akiket ma még nem értek, minden-minden, az összes helyzet, az utolsó szög beveréséig az összes teendő azért van, hogy megerősödjek, letisztuljak egy személyes szolgálatban, és fejlődésem része lehessen a világ mindenen átívelő, egyetlen és mindent átfogó kibontakozásának.