Veronika kendőt nyújt

Édesapám rengeteget szenvedett, mert így vagy úgy, de végül is állandóan egyedül érezte magát legsúlyosabb gondjaival, legnagyobb feladatai végzése közben. Minden valamirevaló férfi megjárja ezt a poklot, ez minden férfi életének természetes része. Az asszonyok fájdalma pedig az, hogy oda nem tudnak a férfiakkal menni. Viszont tudnak kendőt nyújtani mint Veronika Jézusnak, és a jutalom sem marad el érte. Nem biztos, hogy tényleg így történt, de lehet hogy igen, mert a férfiasság és a nőiesség mélységes nagy titka nagyon ritkán tárul fel olyan egyértelműen és olyan tisztán, mint ebben a jelenetben. A világ legfájdalmasabb polaritása ez, amely - a közhiedelemmel ellentétben - nem azért van, hogy bárki is megnyugodjék benne. A világ legfájdalmasabb találkozása ez, mert csak egy percig tart, és aztán menni kell tovább fel a hegyre, a kereszttel a hátunkon, vagy maradni kell a hegy alatt, a kereszt nélkül, de ugyanolyan rendű áldozatot hozva. A világ legfájdalmasabb találkozása ez, de hallatlan nagy szükség van rá. Nem oldja meg az ember magányát, de mégis hagy valamit maga után. Egy lenyomatot, egy képet arról, hogy kik is vagyunk mi tulajdonképpen. A kendőn? Nem. Bennünk.