Ne kockáztassunk?

Ne kockáztassunk, szavazzunk nemmel! (népszavazási óriásplakát)

A legnagyobb kockázat az, ha nem vállalsz semmilyen kockázatot. (Mark Zuckenberg)

Vannak, akik mindig biztosra akarnak menni, ez a kudarc legbiztosabb útja. (Walker Lee)

Kockázat nélkül nincs győzelem. (Edmund Hillary)

A félelem érzelmi válasz egy ismeretlen helyzetre. (Shrek)

Ne féljetek az emberektől! (Jézus)

A biztonság többnyire babona.A természetben nem is létezik ilyen, sem az ember teljes életében. A veszélyek elkerülése semmivel sem biztonságosabb, mint a nyílt küzdelem. Az élet vagy merész kaland vagy semmi. (Helen Keller)

A head full of fears has no place for dreams. Dream so big that leaves no space for fears.

A fenti pár idézet kiválasztásában semmilyen aktuálpolitikával kapcsolatos állásfoglalás sem rejlik, kérem, hogy ne is keressetek benne! Csak azt szerettem volna kifejezni, hogy az a nép, amelyik félelemre buzdító plakátokkal rakja tele az utcáit, rálépett az útra, amely egyenesen vezet újabb bukása felé. Nem a FIDESZ-ről beszélek! Mindenkiről beszélek, és a félelemről, melyet mindannyian dédelgetünk magunkban. Mert a félelem megköti a kezünket, az agyunkat, a szívünket, sokkal jobban, mint bármilyen egyéb béklyó. Aki fél, elzárja magát a környezetében és az élethelyzeteiben rejlő üzenetek, inspirációk elől, érzékei eltompulnak, gondolkodása egysíkúvá válik, szárnyaló szellemisége tépett szárnyú madárként hull a földre, egész emberi valójából kivetkőzik, életét színtelenül, kalandok és a kalandok átéléséből szükségszerűen bekövetkező emberi fejlődések, kibontakozások nélkül tölti el. Az óriásplakátokkal, meg egyáltalán ezzel az egész népszavassal pontosan ugyanaz a baj, mint az összes balos ellenreakcióval. Nem felvetnek egy kérdést, amelyet meg lehetne beszélni, hanem erősítenek egy demotivációt, amelyet már eddig is súlyos teherként hordoztunk. Elvágják azokat a tudatfejlődési szálakat, amelyek mentén tisztább értésre juthatnánk magunkkal és embertársainkkal kapcsolatban. Politikai síkra terelnek, vagyis valós közegéből kivezetnek valamit, ami egyáltalán nem politikai kérdés, hanem mindannyiunk személyes, belső megszólítottsága.