Jól csak a szívével lát az ember? (link)
Ahhoz, hogy kell-e etika oktatás az iskolában, vagy sem, nem akarok hozzászólni. Ahhoz sem, hogy mi kerüljön bele az etika könyvekbe, ha ez előbbi kérdésre igen a válasz. De ahhoz igen, hogy mivel lát az ember hogyan. Ugyanis bármennyire is idegenül hangzik, mi emberek szellemi lények vagyunk, és szellemi valónk nem csak a gondolkodástól szellemi, és persze nem is csak az egyébként elég fejletlen érzelemvilágunktól, hanem egész lényünk alapvető természetétől, amelybe a fenti kettőn kívül még elképesztően sok minden beletartozik. A teljesség igénye nélkül írok pár példát: bátorság, irgalom, megértés, alázat, türelem, kitartás, odaadás, lemondás. Ezek tényleg csak nagyon egyszerű példák (sokáig lehetne folytatni a felsorolást), valamennyi a bennünk lakó szellemlényhez kapcsolódik, mindegyik messze túl van az érzékszervi észlelésen és az explicit agyműködésen, de mindegyik nagyon emberi kvalitás, ember nem tud megmaradni a földön a bennük való fejlődés nélkül. St.-Exupery műve a szellemi emberről szól, mondjuk úgy, hogy az egyedül létező emberről, és ha ettől elvonatkoztatunk, akkor persze, hogy hanyatt esik minden, és persze, hogy nem fogjuk érteni, vagy csak romantikus klisének fogjuk értékelni ezeket a mondatokat, amelyek a szellemi létezés szintjén mégis csak kulcsfontosságú összefüggéseket írnak le. Lehet olyan kerítést építeni, amelyen belül az idézett mondat nevetséges gügyögéssé változik, csak az a baj, hogy azokon a kerítéseken belül azonnal elkezd pusztulni az élet, és nem is túl sok idő múlva csak egy száraz és élhetetlen telek fog ott maradni. Egy néhány négyzetméteres szellemi sivatag, ahol nem lehet semmi emberit, semmi termőt felnevelni. Pláne gyerekeket nem lehet felnőttekké nevelni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése