Hiába kéred, a határtalant
A Te kedvedért sem fogom
Arasszal méregetni
Világok dőlnek, cunamik ölnek,
Meghal majd, félő, de amíg élő,
Merd határtalanul szeretni
Mert ha most feladod,
Nagyon fog fájni egyszer,
Hogy nem tetted meg akkor,
Amikor ott volt rá az óra
Nagyon fogod szégyellni magad,
Hogy legyőzött Téged is e vak kor,
Mert beletörődtél, és hagytad,
Hogy lebeszéljen róla
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése