A koncepciókat alkotó civilizáció (levélrészlet)

Az a civilizáció, amely koncepciókat alkot például az emberről is, majd az embert a megalkotott koncepcióval azonosítja, előbb-utóbb eljut oda, hogy ítéletet mondjon tettek személyes felelősségének tekintetében. Nyílegyenes út vezet az elsőből a másikba. Egész civilizációnk arra a logikai hibára épül, hogy a koncepcióinkat helyeztük a valóság felé, illetve azt a leszűkítést, amelyet a koncepció jelent a valóághoz képest. Civilizációnk minden problémája odamegy vissza, hogy túlsúlyoztuk a koncepcióinkat, és így elvesztettük kapcsolatunkat a koncepciókon túlival, saját magunk és egymás és a világ misztikus távlataival. Ha beállsz az ítélkezők táborába, akkor azzal semmi egyebet nem bizonyítasz, mint hogy azonosulsz a Körülötted lévő közeg alaphibájával, nem látsz túl a Téged felnevelő közeg alapvetésén. Ez valamilyen szinten érthető, de azt ne mondd, hogy Te ettől tágasabb látókörű vagy, mint más, mert ennek inkább az ellenkezője igaz. Szűk látókörű vagy, mert csak egy közelítés létezik Számodra, és annak a közelítésnek az alaphibájával nem akarsz szembesülni. Pedig most pont olyan emberekre van szükség, akik ezt a szembesülést megteszik, mernek továbblátni, "szülőhazájuk" határain túlra, mernek elindulni idegen országok felé. Benned is ott van a lehetőség, hogy emellett az út mellett dönts, Benned is ott van a lehetőség, hogy elhagyd azokat a leszűkítéseket, amelyeket most még talán nem érzel annak, de amelyek mégis kötnek, és tényleg félelmetes következtetések felé sodornak. A legnagyobb kísértés, amely az embert érheti, hogy túl kevéssel beéri. (Thomas Merton). Ne akard beérni kevéssel, meríts nagyobbat, hagyd el a bölcső édességét, lépj ki a pusztába, légy férfi, légy ember! Még van rá pár éved!