Erdő mélyén kis ház, ablaka, spalettája csukva,
Ajtaján óriási lakat, hogy ne érje semmi kár,
Erdő mélyén a vándor, ha elhagyott házra lel,
Belsejébe nem láthat, hiába kandikál
Így védi magát a ház, nem nyílik senkinek,
Titkát télen féltve őrzi, marad sötét tömeg
De lekerül majd róla a rozsdás lakat, a zár,
Ha kiszellőzteti a nyár, s élettel tölti meg
Élettel, fénnyel tölti meg az addig sötét zugot,
Hogy örüljön a ház, és dőljön büszke vára,
A ház akkor majd vendégül lát, teraszára leültet,
Kérdezi, hogy mi újság, s meghív egy menta teára
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése